Meglepetés

607 28 1
                                    

Minden érintés

19. rész 2/2

A torta felvágás a kedvenc részem. Mindenki körbeáll és tátott szájjal nézik ahogyan felvágok egy tortát. Úgy csinálják, mintha még soha életükben nem láttak volna embert ahogyan felvágja a tortát. Néha már kellemetlenül érzem magam. Miután szétosztottam mindenkinek a tortát, anyáék valamilyen módon felszívódtak, így úgy gondoltam, hogy mikor lenne alkalmasabb beállni az udvaron, ha nem most. Szóval mindannyian kimentünk a kertbe ahol senki sem látott minket.

- Több dolgot kaptál mint amennyit én fogok kapni egész életemben.- mondta Theo, mire bólintottam.

- Az egészet odaadom neked, ha kell.- mondtam, mire Pansy leült mellém a padra.

- Azt a szép nyakéket a zöld kövekkel megkaphatom?- kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem.- mosolyogtam, majd Malfoyra néztem. Halványan mosolyogni kezdett, ami meglepett.

- Tesókák.- szólalt meg Zabini. - Még jó, hogy hoztam többet.- mondta, majd mindenkinek adott egy füves cigit.

Az első szívás után úgy köhögtem mint az állat és meg is szédültem, de utána jó volt. Élveztem ezt az egészet. Minden fontos ember itt van velem. Zabini, Theo és Malfoy a fűben feküdnek, én meg Pansyval a padon ülök.

- Ezeket az embereket mind ismered?- könyökölt fel Theo, mire megráztam a fejem.

- Dehogy.- mosolyogtam. - A háromnegyedét nem ismerem.- vontam meg a vállam.

- Akkor miért vannak itt?- kérdezte Zabini.

- Van itt egy pár Minisztériumos is.- szólalt meg Malfoy.

- Apa barátai.- vontam meg a vállam. A családi dolgokat sajnos még a barátaimnak sem mondhatom el, mert ezek szuper titkos dolgok. Egyszer talán mesélek nekik a családomról, de az nem most lesz.

- Anyámék szín idegek már egy hónapja. Nem értem mi történt.- szívott bele a cigibe Theo.

- Biztos nem volt meg az esti program.- mondta Zabini, mire mind nevetni kezdtünk, Theo meg nyakon csapta.

- Valaki hoz inni?- kérdeztem, mire Pansy egyből felugrott.

Nem sokkal később visszajött egy pár üveg alkohollal, és poharakkal. Mind örültünk neki, mert eddig ez a napunk fénypontja. Az üvegekből az italok szépen fogytak, mi pedig már egyre kevésbé voltunk józanok. Bele se gondoltam, hogy mi lesz ha berúgok mikor a nevelő szüleim is itt vannak. Tudom, hogy hol a határ a többiekkel szemben, és nekem itt van a határ. Letettem a poharat és nem ittam többet.

Az ajtó egyszer csak kinyílt, mi pedig frászt kaptunk. Szerencsére nem anya vagy apa volt, hanem Alicia és Betty. Anyám kő gazdag barátnőjének a lányai. Fogalmam sincs, hogy mit keresnek idekint, de jobb lesz ha visszamennek, mert ez a társaság nagyon nem az ő társaságuk. Természetesen eszükbe se jutott, hogy vissza kéne menniük. Miért is jutott volna?

- Már egy ideje feltűnt, hogy eltűntetek.- állt meg előttünk Alicia csípőre tett kezekkel.

- Menjetek be, nézzétek meg mégegyszer, hogy ott vagyunk-e.- állt fel a földről Malfoy.

- Mit szeretnétek?- kérdeztem tőlük, azonban nem ők válaszoltak.

- Én nagyon szeretnék csőrözni azzal a barna hajú hattyúval.- mutatott Zabini Bettyre, aki egyből mosolyogni kezdett.

- Daniéla, a szüleid nem fognak neki örülni, hogy iszol.- mondta Alicia, én meg mosolyogva felálltam a padról, mire jött Pansy is.

- Azt hiszed hülye vagyok? Tudom mire megy ki a játék.- mosolyogtam, mire Alicia és Betty összenéztek.

Minden érintésDonde viven las historias. Descúbrelo ahora