Minden érintés

Dumbledore serege

Minden érintés

33. rész

Hajnalban egész végig szakadt a hó. Reggelre vagy tizenöt centis lett, a tanárok pedig bejelentették, hogy megyünk Roxmortsba. Hát nem szép ez a reggel? Állítólag, ha jól alakul a reggeled, akkor jó napod lesz.

Egyébként szeretem Roxmortsot, mert talán az a legjobb hely itt a Roxfort környékén. Főleg, hogy nincs is olyan sok minden errefelé, szóval ezt a helyet mindenféleképpen szeretni kell. A kürtöskalács és a meleg citromos tea illatát már méterekről lehet érezni. A boltokból, kávézókból és kocsmákból árad ki a meleg, így csalogatják magukhoz a vendéket. Mindenki jókedvű és nevet, vagy éppen összegörnyedve mennek az emberek mert annyi édességet ettek, hogy nem bírnak kiegyenesedni a hasfájásoktól.

Indulás előtt a lányokkal kiültünk az egyik fapadra, amihez hozzátartozik egy faasztal is. Nem nagyon szoktak itt lenni, ezért is lepődtem meg, hogy most ennyien vették körül a padot. Hatalmas hangzavar volt, mindenki egyszerre beszélt hangosan, és minket néztek, viszont mi nem foglalkoztunk velük. Jobban érdekelt minket a nap, hiszen télen nem sok lehetőség van arra, hogy D vitaminhoz jussunk, így hát a nap felé fordulva, csukott szemmel napoztunk, és nagyon jó érzés volt. A következő pillanatban mindenki elcsendesedett, majd valaki megállt előttünk, és megköszörülte a torkát. Daphne volt az, Astoria húga.

- Igaz az, hogy Draco veled lóg?- kérdezte, mire kérdően néztem rá. Lóg?

- Mit értesz az alatt, hogy lóg?- kérdeztem, mire Natasa elnevette magát.

- Daphne azt szeretné megkérdezni, hogy Draco a barátod-e, csak szegénynek nincs szókincse, ezért olyan retardált szavakat használ, amik igazából tükrözik a kinézetét is.- forgatta meg a szemét, mire bólintottam.

- Ja. Akkor igen. Velem ,,lóg"- tettem idézőjelbe az ujjaimat.  - Miért?- kérdeztem, mire megvonta a vállát.

- Csak kérdeztem.- mondta, és elakart menni, viszont Natasa előre hajolt.

- Te kérdezed, vagy a gyáva nővéred, aki epekedve figyeli Draco mozdulatait?- mondta, mire Daphne lesütötte a szemét.  - Tudtam, hogy a nővéred küldött.- mosolygott gúnyosan.

- Hagyd, nem számít.- legyintettem.

- Ha valamit akar kérdezni Astoria, akkor jöjjön ide.- mondta Pansy.

- Mond meg neki, hogy találjon magának valami életet, mert egy idő után fájdalmas lesz neki végig nézni, ahogyan más éli a tökéletes életét.- mondta Natasa, majd a kezével jelezte, hogy menjenek innen.

Natasa sikeresen elűzte innen a kíváncsiskodókat, majd mind visszafordultunk a nap felé. Aztán egy kicsit gondolkozni kezdtem. Mi olyan nagy szám abban, hogy velem van? Talán nem vagyok feltűnő és egy felkapott ember ebben az iskolában, de attól még nem vagyok egy senki. Merlin, ha tudnák kinek az unokahúga vagyok, biztos, hogy még csak a közelembe se jönnének.

- Ne foglalkozz velük.- simította meg a kezemet Pansy.

- Te jó ég, Daniéla!- fordult felém Natasa.  - Ha ez miatt kezdesz el eget rengető problémákkal foglalkozni, esküszöm kinyírlak.- mondta, mire megráztam a fejem.

- Semmi ilyenen nem gondolkoztam, nyugodj meg, nem kell kinyírnod.- mondtam.  - Csupán csak nem értem, hogy mi olyan nagy szám abban, hogy együtt vagyunk.- vontam meg a vállam.

- Draco népszerű, és nagyon sokan odáig vannak érte. Gondolom rosszul lettek a hír hallatán, és azzal nyugtatják magukat, hogy ez az egész nem igaz. Tök szomi, hogy léteznek ilyen emberek.- lógatta az orrát Pansy, mi meg kérdően néztünk Natasával felé. Végül elmosolyodtam, és megöleltem őt. Nagyon szeretem Pansyt, mert mindig tudja, hogy mit kell mondani ahhoz, hogy felvidítson.