"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Leparkolt a házuk előtt. Nem értettem, hogy miért vitt oda.
-Maradj kint. -mondta miközben kiszállt
Figyeltem ahogy dühösen beront a házba, szinte kiszakítva az ajtót.
-Úristen. -suttogtam és besiettem utána
Neil a lépcsőn rohant le, mögötte szorosan Susan.
-Te meg mit képzelsz? Tudod hány óra? -ingerülten nézett a fiára
Billy megállt és figyelte az apját, levette a dzsekijét és maga mellé dobta.
-Sofia menj ki! -hátra sem nézett
Mindkét kezemet a derekára tettem és próbáltam visszatartani, de letolta magáról a karjaimat és megindult az apja felé.
-Mit csinálsz Billy? -nézte a fiát fogait összeszorítva Neil -Mit képzelsz magadról? Azt hiszed képes vagy megijeszteni te kis buzi! -mondta az apja -Billy ne ne ne! -mögé álltam és újra megfogtam, de elhúzódott
Neil felnevetett és undorral végig mérte a fiát.
-Milyen férfi vagy te? Egy nő kel a védelmedre? -szívta a fogait Neil -Susan menj fel, búj el! Ahhoz jól értesz! -mondta Hargrove a nőnek -Hogy beszélsz William? Hol a tisztelet? -elé állt az apja és mereven nézte a fiát -Te semmirekellő lúzer, egy lány is többet ért volna nálad!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Csináld! -kiabált az apjára Billy
Ekkor közéjük álltam, Neil lenézett rám és ördögi vigyorral az arcán megszólalt.
-Állj felre Sofia! Ez a mi dolgunk! -Nem! -átkaroltam Billyt és a mellkasához bújtam
Olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam.
-Kérlek menjünk hozzám, kérlek szépen Billy! Könyörgöm! -annyira szorítottam, hogy nem éreztem a kezeimet -Hallgass rá, majd holnap számolunk! -mondta az apja -Szeretlek, menjünk kérlek!
Az apja gúnyosan röhögni kezdett.
-Szereted? Mit szeretsz rajta? Találsz jobbat is, Carver vagy!
Az apja felé fordultam.
-Nem érdemled meg, hogy a fiadnak nevezd! Te nem vagy apa, te egy szánalmas semmirekellő alak vagy, még férfinak sem neveznélek! Undorító vagy! A fiad százszor inkább férfi mint te! -kikelve magamból kiabáltam
Billy lenézett rám, döbbenten hallgatta a kirohanásom majd elmosolyodott. Mellette vagyok, vele vagyok. Életében először érezte, hogy valaki törődik vele, szereti, támogatja.
-Hm Sofia Carver, megjegyeztem a neved! Most menj el a házamból!-összeszorított állkapoccsal mondta az apja
Susan csak miattam lépett a férjéhez, az istenért sem akarta lerombolni a kívülállóknak felépített tökéletes kapcsolatát.
