"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Jason hülye haverjai megint nálunk voltak, öcsém kihasználta, hogy anyámék elutaztak Lolával a hétvégére. Az egész hetemet a barátaimmal és a lányommal töltöttem, éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Péntekre elfáradtam, csak pihenni szerettem volna. De öcsém bömböltette a zenét. Idegesen sétáltam le a nappaliba.
-Nem lehetne halkabban? Fáradt vagyok! -összefontam a karjaim magam előtt miközben öcsémet néztem
Idegesen rám pillantott.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Fogd be! Vagy dugd be a füled! Ma bulizunk! Különben is ciki, hogy itt vagy! -Idióta. -forgattam a szemem, és dühösen a konyhába sétáltam egy pohár vízért -Hallottam te picsa! -kiabált nekem Jason
Hátrafordultam és bemutattam neki, ekkor nekiütköztem valakinek.
-Jaj bocsi! - lassan felnéztem rá -Sofia. -lenézett rám az a gyönyörű szempár
Összetalálkozott a tekintetünk, és én újra azon kaptam magam, hogy bámulom.
-Ja csak te vagy az. -forgattam a szemem és kikerültem
Érdektelennek akartam tűnni, minden erőmmel leplezni szerettem volna azt, hogy villámcsapás szerű érzés futott végig rajtam attól, hogy nekiütköztem. A nagykönyvben ezt kémiaként emlegetik, valamiféle mágneses vonzalom amit életemben először én is éreztem.
Megtámaszkodott a konyhaszekrény oldalához és nézett.
-Most mit bámulsz? -kérdeztem -Egy barátságtalan nőt. -felelte mély hangján -Úgy látom van elég barátod. -forgattam a szemem
Elmosolyodott halványan és megfordult.
-Mond meg a hülye haverodnak, hogy halkabban, mert ebben a házban emberek is élnek! -szóltam Billy után
Rám sem hederített csak bement a nappaliba.
Kiültem a teraszra egy üdítővel a kezemben és rágyújtottam. Zúgott a fejem a hangos zenétől, nem voltam ráhangolódva a bulijukra. Járt az agyam, elakartam menekülni Hawkisnból. Mindig azt hittem, hogy többre vagyok hivatott annál mintsem, hogy itt éljem le az életem.
-Megnyugtat? -mondta halkan
Felnéztem Billyre aki az ajtó elé állt és rágyújtott. Jó kiállású fiatal férfi, akinek olyan tekintete volt amit korábban sosem láttam még. A testtartása, a beszéde, a hangszíne mind maga volt a megtestesült férfiasság. Elképesztően karizmatikus volt. Minden erőmet összeszedtem, hogy minél közömbösebben viselkedhessek vele. Nem tudhatta, hogy mennyire magával ragadott a megjelenése, nem viselkedhettem úgy mint egy idióta, aki idealizálja csak azért mert jól néz ki.
-Igen, csak az a baj, hogy hiába szívom ezt ha ti meg felidegesítetek. -hunyorogtam -Te mindig ilyen elviselhetetlen vagy? -lenézett rám, és közben mélyet szívott a cigarettájába -Csak ha idegesítő emberek vannak körülöttem. -válaszoltam öntelt képpel -Igen? -gúnyosan vigyorogni kezdett -Igen! -Nem is ismersz. -nézett rám még mindig vigyorogva
