Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Testrőr

Öcsém felénk sétált Chrissyvel.

-Hazaviszel? -kérdeztem
-Sofi, még csak tíz óra!
-Te hívtál el, vigyél is haza! Vagy csak a kocsimig! -összeráncoltam a szemöldököm
-Elviszlek Sofia. -felállt Hargrove
-Nem kell! Mondtam már!
-Ne ellenkezz már folyton, gyere!
-Jason kérlek! -néztem öcsémre
-Miért nem mész Billyvel?
-Mert nem! -felálltam
-Jó, fél óra és elviszlek. -drámaian sóhajtozott

Bementek a barátnőjével kézen fogva a bárba.

Kitoltam magam alól a széket és elindultam, nem akartam Hargrove-al menni.
Attól függetlenül, hogy pár szót beszéltünk normálisan, én még mindig ugyan úgy haragudtam rá.

-Hosszú séta lesz Carver! -utánam szólt Billy

Egyáltalán nem érdekelt, csak haza akartam menni.
Így is több időt töltöttem a társaságában mint kellett volna.

Áldottam az eget amiért edzőcipőt húztam, az idő is kellemes volt, jól esett sétálni.
A terem felé indultam a főúton, olyan húsz perc sétára van a bártól, gondoltam a kocsimhoz megyek és onnan meg haza.

Csak azzal nem számoltam, hogy nem egyedül leszek.

Alig öt perce sétáltam a sötétben, amikor Xavier befogott.

-Hol van a pasid? -vigyorogva átkarolt

Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, megijesztett.

-Jön nemsokára. -motyogtam és elhúzódtam tőle
-Miért engedett el egyedül? Ilyen későn veszélyes egy ennyire csinos nőnek, kint az elhagyatott utcán!

Olyan hangsúllyal beszélt amitől felállt a hátamon a szőr, kb az életemet féltettem.

-Nem vagyok olyan védtelen mint hinnéd! -feleltem határozottan
-Pedig annak tűnsz, de itt vagyok! Vigyázok rád. -vigyorgott és a fenekemre csapott
-Xavier ne! -megemeltem a hangom
-Miért teszed ki ha nem lehet hozzá érni? -vigyorgott

Lassan a telefonomért nyúltam.
Felkavart a jelenléte, nem éreztem magam biztonságban.

-Kit hívsz? -kérdezősködött
-Engem hívnak! -direkt lelassítottam, és gyorsan rányomtam Billy nevére

"Vedd már fel basszameg." Mondogattam magamban.

-Mi van? -kérdezte unottan
-Igen, itt vagyok a főúton, tudod a kereszteződésnél. Mennyi? Oh mindjárt itt vagy? Várlak! -hadartam
-Sofia maradj ott, és le ne tedd a kurva telefont!
-Rendben, én is téged szia. -motyogtam
-Kurvára kinyírom!

Hallottam ahogy káromkodik, teljesen lehalkítottam és a szoknyám hátsó zsebébe csúsztattam a készüléket.

-Most már aggódik? Egy férfi aki szeret, nem engedné, hogy egyedül sétálgass! Nem érdemel meg. -mellém állt Xavier
-Jobban tennéd ha elmennél! -mondtam halkan
-Sofi, hívhatlak így ugye? Ha az én barátnőm lennél, akkor le sem venném rólad a kezem!

Megmarkolta a fenekem.

-Ne nyúlj hozzám! -elhúzódtam

Ezen a ponton már szinte reszkettem a félelemtől.

-Kelleted magad! Ha nem így lenne, nem öltöznél így! -elém állt és végig mért-Látom rajtad, hogy dugni akarsz!
-Te teljesen hülye vagy? Hagyj békén! Eltöröm a kezed, ha mégegyszer hozzám mersz érni! -kiabálni kezdtem