Péntek este egyedül feküdtem az ágyamban.
Lola már réges régen elaludt.
Éjfél körül járhatott az idő, meredtem magam elé és néztem a falat, halkan szólt a zene.
A lelkem egy szebb valóságban járt, Lolával ücsörögtünk a kaliforniai parton.
Boldogok voltunk, és gondtalanok.
Billy mosolygott rám, és integetett, de akárhányszor elindultam felé, mindig egyre távolabbinak tűnt az alakja.
Kalandozott a lelkem, míg a testem az ágyamban pihent.
"Oh lights go down
In the moment we're lost and found
I just wanna be by your side
If these wings could fly
For the rest of our lives"
-Szia szépségem.
Lassan felnéztem, nem tudtam eldönteni, hogy képzelődök-e vagy ez a valóság.
-Bejöhetek? -nézett rám az ajtóban állva
-Billy? -megdörzsöltem a szemem
Lassan felém sétált és leült mellém az ágyra.
-Miért nem zárod be az ajtót? Hm? -a tenyerét a hajamra tette és elkezdte simogatni
-Elfelejtettem. -suttogtam egész halkan
-Jól vagy? -halkan kérdezte
Megráztam lassan a fejem, ezen a ponton ha akartam volna sem tudtam volna elrejteni, azt ami bennem zajlott.
-Tudom. -még mindig halkan beszélt
Óvatosan felhúzott, egyik kezét a derekam köré fonta, a másikat az arcomra tette és szorított magához.
-Nehéz. -pityeregtem
-Ezt is tudom. -mély levegőt vett -Tudod mire jók a barátok? Arra, hogy felhívjuk őket ha szarul vagyunk. Miért nem hívsz soha?
-Nem akarlak zavarni. -lehunytam a szemem
Hang nélkül folytak a könnyeim.
-Nem zavarsz Sofia. Add ki magadból, jobb lesz utána. Sose tartsd vissza, soha! -suttogta
Amint ezt kimondta mintha eltört volna valami bennem, végre kijött belőlem az amit annyira mélyen eltemettem magamban.
Mindenkinek azt mondtam, hogy nem viselt meg az, hogy Noah megütött, de rettenetesen féltem tőle.
Rémálmaim voltak, hogy megjelenik a szobámban és megerőszakol majd megöl.
-Sírj csak, ne tartsd vissza. -szorított magához
Zokogtam a karjai között, megállíthatatlanul folytak a könnyeim.
Hosszú ideig így volt ez, lassan mindent kiadtam magamból.
Kapkodtam a levegőt.
-Nem kell félned tudod? Míg én élek nem kell félned! -mondogatta
Némán csendben fogott, egy idő után megnyugodtam annyira, hogy újra beszélni tudjak.
-Miért vagy velem ilyen kedves?
-Tudod ha már olyan rossz társad voltam, legalább barátként hagyd, hogy melletted legyek.
Barátok...
Amikor reménytelenül és viszonzatlanul szerelmes az ember már ez a szó is boldoggá teszi.
-Mint barátod kérlek, hogy menj és szórakozz! Élj, nevess. Nem kell engem összekaparni. Már jobban vagyok. -elhúzódtam tőle és felültem
-Nincs kedvem szórakozni amikor te itt sírdogálsz magányosan. -felém fordult
-Már nem sírok. -csillogó szemekkel mosolyogtam rá
-Látod mennyivel szebb vagy amikor nevetsz? -ő is elmosolyodott
Sóhajtottam egy nagyot és az ágyam háttámlájához dőltem.
-Szeretném ha boldog lennél Sofia.
-Az vagyok.
-Hazudós. -vigyorogni kezdett
YOU ARE READING
Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18
Fanfiction"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul. -Nem szeretem ezt. -rázta a fejét -Mit Billy? -Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott -Pár órája még mást mondtál. -Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
