Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Áruló

Saját magát fotózta le a nő, nem volt rajta felső, és a melleit beborította az eredménye annak, amit csináltak.

Le kellett ülnöm a lépcsőre, kapaszkodtam a korlátba, szorítottam.
Üvölthetnékem támadt, nem bírtam tovább.

Hallottam ahogy mögém áll és rágyújt.

-Megcsaltál. -suttogtam
-Nem feküdtem le vele.
-Takarodj! -halkan mondtam
-Mit vártál Carver? Azt hittem nem akarsz tőlem semmit sem! Csak szórakozunk egymással, nem? -felnevetett
-Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Hogy? -elcsuklott a hangom -Menj innen! Menj el! Nem akarlak látni, ezúttal végleg vége! Vége! -előre hajtottam a fejem hányingerem lett

Berohantam a fürdőszobába és hányni kezdtem, a stressz ismét megtette a hatását.

Megfogta a hajam, miközben hánytam, folyton beugrott az a kép, és minden alkalommal felkavarodott a gyomrom.

-Engedj el! -felálltam és megmostam az arcom

Mit sem törődött velem, megfogta hátulról a derekam és magához húzott.

-Ne érj hozzám! -hátranyúltam -Engedj már el! -kiabálni kezdtem-Engedj el!

Toporzékoltam és úgy kiabáltam, hogy szerintem a szomszédok is hallották.
Maga felé fordított és magához szorított.

-Undorító vagy! Gusztustalan! Engedj el! Menj el! Hagyj már végre békén! -toltam, löktem és ütöttem
-Sofia hát látod ezt? Most már bánod, igaz? -suttogta
-Dögölj meg! -köptem egyet

Ez őt is megdöbbentette, sőt engem is, de rettenetesen ideges voltam.

Kicsit lazított a szorításon, hátraléptem és én akkora pofont adtam neki, hogy a tenyerem is belesajdult.

Kisiettem a nappaliba és megfogtam a kocsim kulcsait.

-Sofia nem kéne így vezetned! -utánam szólt
-Rohadj meg! -kiabáltam felé

Csak elakartam menni, elmenekülni tőle jó messzire.
Én sem tudtam, hogy hová, csak azt, hogy el, el onnan.

Lefékeztem az egyik kis bár előtt és bementem.

-Négy tequilat! -mondtam a pultosnak

Rádőltem a pultra és szipogtam.

-Nem lesz ez sok?
-Evan? -felpillantottam rá
-Szia. -mosolygott
-Istenem. -a nyakába borultam
-Hé hé! Nyugi! Mi történt?
-Megcsalt, megcsalt. -ismételgettem
-Billy?
-Igen! Láttam! Evan láttam egy képet! -elcsuklott a hangom
-Még négyet! -intett a csaposnak a férfi

Leültünk a sarokba, sírtam és ittam, ő meg vígasztalt.

-Biztos, hogy nem értetted félre a képet?
-Oh, azt amelyiken a nő melleire élvezett? Nem! -lehúztam a hatodik italt is
-Huh. -kifújta a levegőt és hátradőlt, miközben az arcát dörzsölte
-Hánytam. Hánytam tőle! -motyogtam alig érthetően

Berúgtam kegyetlenül.

Ismét hányingerem lett, kirohantam az épületből a bár mögé.

Evan követett, simogatta a hátam miközben ma már másodjára hánytam.

-Hazaviszlek Sofi!
-Nem megyek, lehet, hogy még ott van!
-Annál jobb. -felsegített a férfi

Beültetett a kocsijába, a világomról sem tudtam.
A telefonom nem volt nálam, az Hargrovenál maradt, így lövésem sem volt arról, hogy ott van-e még nálam.

-A rohadt szemét! -megpillantottam a camarot a feljárómon -Kiszálltam a kocsiból, de megbotlottam
-Sofi, nyugi! -átkarolt Evan

Billy ekkor kinyitotta a bejárati ajtót.