Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Guardian

Valamikor kora reggel aludhattunk el, hallottam a madarakat csicseregni.
Dél körül ébredtem, a mobilom szüntelen rezgésére.

Az éjjeliszekrényhez nyúltam éppen megakartam markolni a telefonom, amikor Billy visszahúzott magához.
Kapkodta a levegőt, izzadt, és rettenetesen sápadt volt, megrémisztett.

-Itt vagy Sofia, itt vagy! -kétségbeesve simogatta az arcom és csókolgatta
-Hol máshol lennék? -kuncogtam

Olyan erősen szorított magához, hogy szinte levegőt sem kaptam.

-Megfulladok. -nevettem halkan
-Ne haragudj! Istenem! -lazított a szorításán

Elképesztően zaklatottnak tűnt, verejtékezett és a szemei is könnyesnek tűntek.

-Mi a baj? -aggódva kérdeztem
-Rettenetes álmom volt Sofia. -hátrahajtotta a fejét
-Elmeséled?

Mostanában nem aludt jól, említette nekem, de nem sejtettem, hogy annyira szörnyű álmai vannak, hogy szinte pánikolva riad fel.

-Meghaltál a karjaimban. Ugyan így felébredtünk, a konyhában találtalak és te összeestél, elájultál. Próbáltalak újraéleszteni, de a mentőben meghaltál. Sofia elszórtam a hamvaidat is. -fölém hajolt kétségbeesett tekintettel -Folyton ilyen álmaim vannak, de eddig ez volt a legrosszabb, olyan valóságos volt.
-Hát ezért csak velem tudsz elaludni? -kuncogtam halkan
-Sofia kérlek maradj mellettem. Maradj mellettem. -suttogta
-Nem tervezek meghalni, ne aggódj! Idegesítelek még egy kicsit előtte. -vigyorogtam és körbefontam a karjaim a nyaka körül
-Remélem én halok meg előbb, mert téged, téged Sofia, nem lennék képes elengedni. -lehajolt hozzám és megcsókolt majd a nyakamhoz bújt -Lélegzel. -motyogta megkönnyebbülve
-Igen Billy, mint mindenki aki él. -nevettem
-Annyira szeretlek Sofia. -suttogta-Olyan nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam, hiszen furcsállottam a viselkedését, szegényt sajnáltam amiért ilyen rémálmok gyötrik.

-Vigyázok rád! -suttogta hozzám bújva

Kétségbeesve ölelt és bújt hozzám ez a hatalmas férfi. Rettentő zaklatott volt, nem győztem simogatni a hátát, abban reménykedve, hogy talán egy kis megnyugvást nyújthatok neki.

-A feleségem leszel és gyerekeink is lesznek, meg egy béna kertvárosi házunk is, lesz egy unalmas munkám és minden egyes nap mikor hazaérek, az lesz a fénypontja a napomnak, hogy te ott fogsz várni rám. Minden kurva este melléd fekszem be az ágyba, és boldog leszek, Sofia a világon a legboldogabb! -sóhajtott egy nagyot

Elnevettem magam, mókásan hangzott a szájából.

-Persze és béna sütit is sütök ugye? Egy kis pöttyös köténnyel a derekamon!
-Csak akkor ha más nem lesz rajtad, csak az a kötény. -nevetett

Végre ő is nevetett.

-Bolond vagy. -megpusziltam a feje búbját

Pihent hozzám bújva, el sem engedett még vagy egy órán át.
Simogattam a haját és puszilgattam, szerettem volna ha érzi mennyire szeretem.

-Haza kell mennem, átöltözni és még mindig nem tudom ki hívott. -motyogtam
-Velem maradsz egész nap Sofia. -morogta halkan