Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Ő és én

Másnap délután besétáltam az egyik műszaki boltba, és mint egy jóravaló a analfabéta, forgattam az egyik csavarhúzót a kezemben.
Talán egy kicsit tényleg makacs vagyok, hiszen az Istenért sem kértem volna segítséget senkitől a polcom felfüggesztéséhez.
Gondoltam kicsit kicsinosítom a szobámat, ha már úgyis annyi időt töltök ott bőgéssel.

-Mi a különbség? -motyogtam magamnak miközben a két szerszámot mértem egymáshoz, amik teljesen egyformának tűntek

Kicsit meg is emeltem azokat, és hunyorogva tanakodtam.

-A bal oldali az a csillag, a másik meg a lapos. -mondta mély hangján

Oldalra kaptam a tekintetem, Billy összefont karokkal állt mellettem.
Hogy a francba került ide?
A kurva pillangók megállíthatatlan táncot kezdtek járni a gyomromban.

-Mire kell? -elmosolyodott halványan

Egy pillanatig szinte tátott szájjal néztem fel rá, majd megráztam a fejem és leszegtem a tekintetem a kezemben lévő szerszámokra.

-Polc. -megköszörültem a torkom -Polcot szerelek fel. -sóhajtottam egy nagyot

Elakartam süllyedni.

-Sofia, miféle polcot? -halkan elnevette magát
-Fa, fa polcot.
-Kiválasztottad? -szüntelenül mosolygott
-Igen, itt van. -a lábam mellé néztem

Megemelte a dobozt, majd rám nézett.

-Hová?
-A szobámba. -ránéztem, de sietősen elkaptam a tekintetem
-Emlékszel arra, mikor a fogasodat igazítottam helyre? -mosolygott
-Uhum. -bólintottam magam elé bámulva
-Van egy jó hírem! Azt a garázsodban lévő, szerszámosládában található, elképesztően furcsa, varázslatos dolgokkal tettem! -felnevetett
-Akkor ezek nem kellenek? -felnéztem rá
-Nem Sofia, nem kellenek. -csípőre tette egyik kezét, a másikkal rám mutatott-Viszont segítségre szükséged lesz, ha csak nem terveztél valami absztrakt művészi dolgot, mert a te szemmértékeddel a nyakamat rá, hogy ferde lesz! -vigyorgott
-Megtudom csinálni! -lehajoltam a dobozért, nehezen megemeltem
-Jézusom Carver! -kikapta a kezemből összeráncolt szemöldökkel -Segítek, csak kérd!
-De nem kell!
-A kocsidig se tudnád kivinni! -forgatta a szemét, majd folytatta-Ennyi? Vagy kell még valami?
-Ennyi. -mély levegőt vettem

Mögötte sétáltam a pénztárig, a szalagra tette a dobozt és azt is amit magának vett, valami autós dolog volt. Nem értettem semmit sem a csomagolásról leolvasva, csak annyit, hogy "auto."
Inkább maradok a könyveknél, mert itt olyan érzésem volt mintha hieroglifákat olvasnék.
Elővette a kártyáját és nyújtotta a pénztárosnak.

-Nem, nem! -mellé ugrottam -Az az enyém!
-Tudjuk Sofia. -kitárta a karját és maga mögé tolt
-Kifizetem! -próbáltam előre állni
-Sofiaaa. -dallamosan mondta ki a nevem

A kezét még mindig kitárta, hogy ne tudjak a pénztárhoz közelebb menni.
Sóhajtottam mikor megfogta a vásárolt dolgokat.

-Nem kellett volna. -mögötte sétáltam
-Mikor teszed fel? -hátranézett
-Ma. -összekulcsoltam magam előtt a karjaim

Az órájára pillantott, bedobta a camaroba a dobozt.

-Jól van. -kinyitotta az ajtót -Megyek mögötted és használd az indexet!
-Nem kell! Nem kell! Egyedül akarom feltenni! -szinte könyörögve néztem rá

Összeráncolta a szemöldökét és feltette a kezét az autója tetejére.

-Sofia, viselkedj felnőttként egyszer az életben! Csak azért mert segítek neked, nem fogok rád mászni! Ne képzelegj!