Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Erő

Reggel 7:28 Noah ajtaja előtt toporogtam, vártam, hogy Lola elkészüljön.

Láttam Billy camaroját a házuk előtt parkolni, hallottam, hogy valaki kijött tőlük.
Lassan megfordultam, Neil volt az, Maxel az oldalán.

A lány hatalmas mosollyal az arcán intett nekem, viszonoztam.
Neil gúnyos hangsúllyal szólított meg.

-Jó reggelt! Milyen szép napunk van!

Mosolyogtam és bólintottam, de ha akartam volna sem tudtam volna leplezni, hogy mennyire gyűlölöm.
Görcsberándult a gyomrom mikor megindult felém a férfi.

-Nem tetszik nekem William viselkedése mostanság. -lehajolt hozzám -Látom, hogy nem bánik veled szépen. Én nem erre neveltem. -a nyakamra nézett az apja

Pedig direkt egy garbót vettem fel, de még így is kicsit kilátszott a nyakam amin az éjszaka nyomai látszottak.
Kék zöld volt egészében.

-A fiad a legjobb dolog ami történt velem. -gúnyosan mosolyogtam
-Nem úgy nézel ki Sofia Carver. Biztos nagyon büszkék rád a szüleid. -vigyorgott megvetően
-Persze, hogy azok, mint minden rendes szülő!
-De felvágták a nyelved! -még mindig vigyorgott

Ekkor Lola ugrott elém.

-Anya! -megölelt majd észrevette Maxet az út túloldalán ácsorogni

A két lány egymás felé rohant.

-Elviszem Maxinet iskolába ha gondolod. Úgyis oda megyünk. -felnéztem Neilre
-Azért nagyon hálás lennék, a mihaszna bátyja úgysem képes semmire.

Mély levegőt vettem, tudtam, hogy provokál, nem akartam neki megadni az örömöt, hogy felbosszant.

-Biztos fáradt, én viszont szívesen segítek. -gúnyos hangsúllyal válaszoltam
-Milyen kedves. Maxine, hát nem kedves Sofia? Elvisz iskolába! Megteszi azt amire a saját bátyjád nem képes.
-Gyertek lányok, elkésünk. -mosolyogva intettem feléjük -Neil! -biccentettem a férfi felé

A lányok beszálltak hátra és csacsogni, nevetni kezdtek.
A visszapillantóból figyeltem a gondtalan arcukat, elmosolyodtam.
Elköszöntem a tőlük a parkolóban, majd elindultam a munkahelyemre.

Még mindig az éjszaka és az előző nap történtek hatása alatt voltam.
Észrevettem, hogy sokkal lassabban vezetek mint általában és többször bambulok el mint szoktam.
A könyvtár előtt még ücsörögtem a kocsimban magam elé meredve, az ablakomon bekopogó Stevere rezzentem össze.

-Úristen Steve! -felnéztem rá

Kiugrottam a kocsiból és a nyakába borultam.

-Annyira hiányoztál! -szorosan megöleltem

Nevetni kezdett, lassan a hátamra tette a kezeit és visszaölelt, amitől pityeregni kezdtem.

-Sofi, mi a baj? -az arcomat nézte -Rosszul nézel ki! Aludtál egyáltalán? És ez mi? -lehúzta a felsőt a nyakamon -Úristen, ez meg mi?

Könnyes szemmel néztem rá, ekkor megfogta a kezem és a könyvtár bejáratához húzott, suttogni kezdett.

-Mi történt? Nekem elmondhatod!

Remegő kézzel kerestem elő a kulcsaimat és próbáltam kinyitni az ajtót.
Látta, hogy nem megy, kivette a kezemből a kulcscsomót és segített.
Kitárta előttem az ajtót.