Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Szerelmi bánat

Tisztában voltam azzal, hogy Hawkins egy kisváros, ezért nehezebb lesz elkerülnünk egymást, nem úgy mint egy nagyvárosban.

Azon a szombati éjjelen mikor elbúcsúztunk, hajnalig ücsörögtem a tóparton, míg Jason haza nem vitt.
Billy a beszélgetésünket követően elment.

Eddie szerdán a munkahelyemre beugrott kikölcsönzött egy újabb könyvet.
Elmesélte, hogy Susan édesanyja valóban elég házsártos, de különösebb problémája nem volt vele, sőt a vasárnap estére egész megkedvelte az én különc barátomat.
Nem csodálkoztam, hisz bárki aki vált pár szót Eddievel megkedveli.

Susan egy multinál kezdte el a munkát hétfőn, ezért nem tudtam vele találkozni.
Steve és Robin ezerrel készülnek az államvizsgájukra ahogyan öcsém is.
Eddienek idén nem jött össze, de nem is bánkódott, azt mondta ez csak egy papír.
Végülis egyetértettem vele, hiszen mire mentem a diplomámmal? Hawkins apró könyvtárában dolgozom.

Billy...biztosan ő is készül a pénteki államvizsgára, hiszen nem láttam szombat óta.
De jobb is ez így.

Anyámmal, apámmal és Lolával a szüleim házában ücsörögtünk péntek délután.
Vártuk, hogy hazaérjen Jason.

-Mikor jön már? -toporgott anya az ajtóban
-Nyugi anya, mindjárt itthon van. -mellé álltam és átkaroltam

Nem vette fel az idióta öcsém a mobilját, ami azt jelenti, hogy vagy nem sikerült neki, vagy drámai belépőt tervez.

Megláttuk az autóját, dudálni kezdett amint a ház elé ért.

-Sikerült! -kiabálta a kocsiból

Hatalmas mosoly ült ki az arcomra és kirohantam hozzá, megöleltem, ő meg felkapott és megpördített, majd anyámék felé sietett.
Mindannyian megöleltük egymást, mint egy nagy boldog család.
Mit sem sejtettem arról, hogy Billy a város másik végében mit él át.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Billy sikeres államvizsgát tett, amint végzett beült a camaroba és hazavezetett.
A barátain kívül nem volt senki, akivel megoszthatta volna a hírt, de mindegyik haverja a családjához ment haza, ünnepelni.

Hargrove leült a kanapéra, az egyetlen ember Max volt akit felhívhatott a családjából.

-Sikerült? -kérdezte a lány izgatottan a vonal végén
-Sikerült.

Maxine elkezdett ujjongani.

-Jól van szaros, elég. -motyogta a férfi
-Ügyes vagy! -kiabálta a lány-Elmegyünk enni? Megünnepeljük?
-Persze.
-Várlak! -ismét ujjongani kezdett a lány

Hargrove amint letette a telefont rágyújtott.
Bámult maga elé, nem érzett boldogságot, sőt igazán semmit sem érzett.
Kopogtak az ajtaján, oldalra pillantott, unottan felállt és kinyitotta.

-Szervusz fiam! -vigyorgott Hopper
-Seriff! -biccentett Billy
-Mondtam már, hogy Jim! -belépett a házba a férfi, egy rekesz sörrel a kezében- Bánatunkban iszunk, vagy örömünkben?
-Sikerült. -felelte Billy és visszaült a kanapéra
-És akkor miért vagy olyan, mint aki eltemetett valakit? -kinyitotta a sört Jim, és a fiatal férfi felé nyújtotta
-Tudod seriff, Jim, kurvára nincs hangulatom. -elvette a sört-Ma még vezetek!
-Én meg szolgálatban vagyok! És ne tégy úgy, mintha nem ülnél volán mögé ittasan! Figyellek! -mutatott Billyre és leült vele szemben