"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
-Megmagyarázom. -Billyre néztem -Azon már túl vagyunk. -felelte halkan-Hát nem vicces? Ez, ez a szar itt! -kikapta a telefonját a kezemből -Félreérted! Tommy miért nem mesélte el az egészet? Hogy te is szóba kerültél és én teljesen semlegesen viselkedtem Evannal! Milyen barát ez? -suttogtam idegesen
Félve beszéltem, hiszen láttam, hogy egyre idegesebbé válik.
-Őszinte! Nem úgy mint te! A kurva életbe Sofia, mi a szarért teszel tönkre mindent? Miért? -Nem történt semmi! Esküszöm!
Kétségbeesve néztem rá.
-Akkor ez mi a faszom? -markolta a telefonját idegesen és kiabálni kezdett- Akkor ez mi? -a műszerfalhoz csapta teljes erővel a mobilját, ami a hatalmas ütést hatására megrepedt
Összerezzentem, sosem láttam még annyira kibukni, hogy az annyira szeretett camarojában kárt tegyen.
A hátsóülésre dobta a telefonját. Hirtelen lefékezett, sötét volt nem láttam semmit, lekapcsolta a camaro lámpáját.
-Hol vagyunk? -forogtam körbe -Szállj ki! -Azt sem tudom hol vagyunk. Nem szállok ki!-ráztam a fejem
Hirtelen kiszállt a kocsiból és fél pillanattal később, szinte kiszakította az oldalam felöli ajtót, megfogta a felkarom és kihúzott az autóból. Ekkor láttam, hogy az erdőkkel szegélyezett főút mellett vagyunk, azon a kietlen részen ahol soha senki sem jár.
-Te most gondolkozni fogsz Sofia, míg sétálsz. -Tessék? -értetlenkedtem
Kicsit lökött rajtam és hátra lépett.
-Jól hallottad. Mikor majd visszaérsz a házba egy óra múlva, akkor talán beszélni fogunk!-visszasétált a vezető üléshez és becsapta az ajtót majd újra felém lépkedett mérgesen
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Nem hagyhatsz itt! Sötét van! -Ott a telefonod hívd fel a barátodat ha magányos lennél, biztos szívesen segít rajtad! -Elmész? -kétségbeesve néztem rá -Ma este először gondolkozol! Haladás! -gúnyolódott előttem állva
Fogtam a fejem, az egész helyzet abszurd volt, nem akartam elhinni. Megöleltem, szorítottam, de eltolt, újra megöleltem mindhiába. Nem volt velem fejben, valahol máshol járt, a saját világában.
-Ne hagyj itt, ne csináld Billy kérlek! Félek, nagyon félek. -reszkettem -Hívd fel! -Nem! Nem! Hagyd abba! Nem! -kiabáltam sírva toporzékolva
Elegem lett, elfáradtam teljesen kikészültem. Elengedtem és elsétáltam tőle, zokogva ültem le. Az arcomat a térdemre hajtottam és sírtam szüntelenül. Fél óra kávézás Evannal és ezt kaptam cserébe. Nem érdekelt, hogy hallottam a camarot amint elhajtott vele. Csak ücsörögtem sírva. -Rohadj meg Tommy, gyűlöllek. Mindannyiótokat gyűlöllek! -úgy kiabáltam és zokogtam mint még soha, hiszen senki sem hallotta
