Menjek át...mi értelme lett volna?
Megint csak összekapnánk, szenvednék, hogy nem mondhatom ki, hogy szeretem és ő meg ha éppen kedve tartaná akkor megölelne, de ha épp rossz kedvében találnám akkor meg rámförmedne.
Ücsörögtem a lépcsőmön szombat délután, öcsém folyton emlékeztetett a holnapi eseményre.
A városunk alapításának ünnepsége lesz, ezután minden évben kivonulnak a fiatalok a tóhoz és ott szórakoznak hajnalig.
Jason nem állt le, csak írta és írta az üzeneteit.
Rohadtul szánhatott, mert nagyon a szívügyének tekintette az én magányomat.
Magam mellé tettem a mobilom, abban a pillanatban leparkolt előttem Evan.
Nagyon meglepett, hisz nem beszéltük meg, hogy találkozunk.
Mosolyogva szállt ki az autójából, zsebre tett kézzel igyekezett felém, a hátamra tette egyik kezét és lehajolt megpuszilva a homlokom, majd leült mellém.
-Tegnap is jártam erre, de nem voltál itthon. -rám nézett
-Felmentem a faházba. -bólogattam
-És nekem nem szóltál? Sofi! -megjátszotta a sértődöttet
-Hirtelen gondolattól vezérelve indultam el. -elmosolyodtam, eszembe jutott Billy
Gondolt egyet és beállított... őrült...
-Legközelebb szólj, egyedül biztosan unalmas lehetett. -nézegette a cipője orrát
-Ami azt illeti, jól éreztem magam. Nagyon jól. -néztem az utcán elterülő zöld pázsitot
-Ennek örülök, én nem jártam ott, azóta. -elmosolyodott
Oh Evan, ne ne is emlegessük...
Kínosan mosolyogtam, és mély levegőt vettem.
Ciripeltek a tücskök, olyan csendes volt a környék, és nyugodt.
Szavakba sem tudnám foglalni, hogy mennyire boldoggá tett az, hogy van egy gyermekem, tető a fejünk fölött, és egy szerető családom.
Egyetlen egy dolog hiányzott, a másik felem a város túlsó végén.
Lesütöttem a szemem, beugrott az, hogy pár órája a mellkasához ölelt, és az, hogy tegnap előtt este, ölembe hajtott fejjel aludt el.
A tegnap éjjeli áramkimaradás, majd az azt követő megingásom képei is a lelki szemeim előtt lebegtek.
Elvörösödtem, hisz letoltam róla a nadrágot, és ő volt az aki nemet mondott.
Kellemetlenül éreztem magam emiatt, köszörülni kezdtem a torkom.
-Minden rendben? -rám nézett hatalmas fekete szemeivel a mellettem ülő férfi, egy sima szürke pólót viselt és egy farmert, mindig basic ruhadarabokat hordott
El sem tudtam volna képzelni másban.
-Persze, Evan. -mosolyogtam halványan és előre meredtem
-Mi történt az arcoddal?
-Hm? -értetlenkedést színleltem
Megemelte a kezét és a bal orcámra mutatott.
-Nem tudom. -ráztam a fejem
Egész halványan látszott már a folt, nem hittem volna, hogy kiszúrja.
A korrektort lemostam amint hazaértem, hiszen van vagy negyven fok, izzadtam...
-Nem akarod elmondani, akkor ő volt! -maga mögé tette mindkét tenyerét
-Evan, nem tudhatod mikor került oda, vagy mi közben! Ne faggass! -elnevettem magam
Próbáltam játékosan elterelni a témát, hogy azt gondolja vadultam valakivel és azért van ott.
Így legalább azt hiszi randizgatok, és nem érzi azt, hogy meg kell mentenie a magányomtól.
-Ne haragudj, nem akartam tolakodónak tűnni! Csak azt hittem nem találkozgattok, mert mindennap más nőkkel látom, de legtöbbször azzal az alacsony szőkével.
Kezdődik...ő is elkezdi azt amit Robin.
-Igen tudom, Isabel a neve. -mosolyogtam
Erőt vettem magamon, előadtam a nem törődőmöt.
YOU ARE READING
Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18
Fanfiction"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul. -Nem szeretem ezt. -rázta a fejét -Mit Billy? -Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott -Pár órája még mást mondtál. -Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
