Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Érintések

Hajnali három körül lementem inni, már egy órája szenvedtem szomjan, de nem akartam Hargeove körül lenni.

Próbáltam csendben lelépkedni a lépcsőn nehogy felébresszem.

-Sofia miért nem alszol? -kérdezte

Az ütő is megállt bennem, megijedtem és sötét is volt, ráadásul azt hittem alszik.
Felkapcsoltam a villanyt, láttam ahogy ül a kanapén.

-Te miért nem alszol?
-Mert kényelmetlen a kanapéd. -morogta közben a nyakát ropogtatta
-Menj fel aludj a szobámban, én meg befekszem Lola ágyába. -elindultam a konyhába

Kivettem a hűtőből egy üveg vizet.

-Kérsz?

Rázta a fejét, maga elé nézett.
Visszasétáltam a nappaliba, figyeltem a szenvedését, elmosolyodtam.

-Gyere aludj az ágyamban.
-Nem fogok az ágyadban aludni! Te vagy itthon, te vagy a nő, tiéd az ágy! Én megleszek itt. -hátrapillantott rám
-Lola ágya egyébként is kényelmesebb mint az enyém, tehát ha úgy vesszük szívességet teszel azzal ha ott aludhatok. -motyogtam
-Sofia, hagyd abba. -hátrahajtotta a fejét a kanapé háttámlájára és lehunyta a szemét

Rosszul lehetett, rengeteget ivott.

-Hazamegyek. -megdörzsölte az arcát
-Így? -döbbenten kérdeztem

Hirtelen felállt és egy cigit tett a szájába, nyújtózkodni kezdett.

-Legalább vegyél egy hideg zuhanyt előtte. -motyogtam halkan

Bólintott egyet és elindult a fürdőszoba, behajtotta az ajtót, hallottam ahogy megengedi a zuhanyt.

Leültem a terasz lépcsőjére és szorongattam az ásványvizes üveget, miközben dohányoztam.
Negyed órával később kiállt mellém, fogta a dzsekijét a bal kezében.

-Kijózanodtál? -felnéztem a szemeire
-Nagyjából, de azért még nem fújnék meg egy szondát.

Leült mellém és kivette a kezemből a cigit, beleszívott és nyújtotta felém.
Az órájára nézett majd rám.

-Sietsz? -halkan kérdeztem
-Reggel nyolcra be kell mennem dolgozni.
-Hosszú napod lesz. -meredtem magam elé
-Megleszel egyedül, mint egy felnőtt? -vigyorgott
-Persze. -bólogattam

Magam sem tudom miért, de nem akartam, hogy haza menjen.

-Helyes. Rohadtul fáj a nyakam. -ropogtatta

Láttam a szenvedést az arcán, alapjáraton is rettenetes alvó, nemhogy másnál egy kanapén, ami meg csak ki sem húzható.

-Mondtam, hogy menj fel aludni. -rápillantottam

Átkarolta a vállam, és megszorította.

-Erőszakos vagy! -vigyorgott
-Én csak nem akarom, hogy ilyen állapotban vezess. -dadogtam bénán

Képzeletben homlokon is csaptam magam, ennél idiótább kifogást nem is találhattam volna ki...

-Milyen állapotban? -elnevette magát és az arcomhoz hajolt
-Sokat ittál. -lesütöttem a szemem

Halkan nevetett, tudta ő nagyon jól, hogy bénán próbálom marasztalni.

-Ha szeretnéd, hogy maradjak csak kérned kell. -levette rólam a kezét és maga mögé tette, támaszkodott rajta
-Ha szeretnél maradhatsz. -motyogtam halkan