Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Kivételes vagy

Billy sosem aludt túl jól, mindig korábban kelt fel mint én. Mintha az agya nem tudott volna kikapcsolni meg alvás közben sem.

A mellkasán pihent az arcom, simogatta a hajam, lassan kinyitottam a szemem és felnéztem rá.
Figyelte az arcom, komoly volt a tekintete, de mégis lágy.
Visszahajtottam a fejem és élveztem a gyengéd cirógatást.

-Tudod Sofia, nem bírom elviselni ha mást látok a közeledben. -halkan beszélt

Csak hallgattam amit mond, nem szóltam közbe, szerettem volna ha elmondja azt amit érez.
Egy kis ideig csendben várt, majd folytatta.

-Megakarom ölni azt aki a közeledbe megy.

Megfogtam a szabad kezét és összekulcsoltam az ujjaimat az övé körül.

-Buta vagy Hargrove.

Éreztem, hogy megemelte a fejét, ekkor rá néztem, döbbenten figyelt.

-Igen jól hallottad! Buta vagy, mert ha tényleg ismernél nem aggodalmaskodnál ilyeneken. Miért akarnék bárki mást amikor azzal is lehetek akit szeretek?

Visszahúzott magához és szorosan átölelt.

-Sofia, bocsásd meg nekem amiért én nem tudok olyan lenni mint amit érdemelnél. -puszit nyomott a fejem búbjára
-Érdemelnék? -ránéztem

Bólintott, és visszatolta a fejem a mellkasára.

-Nem tudom meddig fogsz kitartani mellettem.
-És te? Mikor unsz rám? -kérdeztem aggódva
-Rád? -felnevetett -Édes Sofiam, nem tudod te, hogy mit tettél velem. Fogalmad sincs. -megemelte az arcom, hogy ránézzek -Ugye?
-Mire gondolsz?
-Rád gondolok, sokat. -motyogta

Elmosolyodtam, mintha nehezére esett volna kimondani ezt.

-Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd így fogok érezni. -elnevette magát és felült

Elővette a cigis dobozt és felém nyújtotta, ráztam a fejem, nem kértem.
Lassan rágyújtott és meredt maga elé, mintha hezitált volna, hogy kimondja azt amit gondol.

-Te vagy minden, amiről azt gondoltam, hogy meg sem érdemlem. Kivételes vagy Sofia. Az enyém vagy, az enyém, ahogy én a tiéd vagyok.
Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne érezzem azt, hogy hiányzol. Hiába ülök melletted, hiányzol. Furcsa dolog ez, boldog leszek tőled, aztán szomorú. Olyasmiket is megteszek, amiket azelőtt sosem tettem volna meg senkiért. Beszélek itt ilyen dolgokról, abszurd. -rázta a fejét

Mosolyogtam a szavai hallatán, és azon, hogy mennyire felháborodik a saját érzelmein.
Nem tudja őket irányítani, és ez bosszantja.
Billy Hargrove aki szeretett mindig mindent a kezében tartani, most elveszett, magával ragadta az az őrület amit szerelemnek hívnak.

Hasonlóképp kavarogtak bennem is az érzések, azt hiszem ez a végzetes szerelem. Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Önelégülten vigyorogtam rá, ezt észre is vette.

-Olyan irritáló tudsz lenni. -fintorgott és magához húzott

Ücsörögtünk egymás mellett a kanapén, miközben az egész világot kizártuk.
Olyan gyorsan telt az idő vele, a karjaiban.
Bárcsak kicsit lelassíthattam volna, hogy tovább élvezhessem erősen szorító kezeit.