Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Hinta

Hazafelé megálltunk a bányatónál Hawkins határában.
Gyerekként sokat jártam ki a barátaimmal.
Rágyújtott és hátradőlt az ülésben.

-Sofia, szeretném ha tudnál valamit.
-Billy ne kelljen máris megbánnom a tetkót. -ránéztem
-Hát az már ott marad, mindegy mit mondok. -elmosolyodott -Magam mellett akarlak tudni, csak ne tiltakozz, ne ellenkezz ennyit. Szeretlek, de még új ez az egész. Nem is tudom.

Olyan felháborodva és hevesen gesztikulálva mondta, hogy elmosolyodtam.

-Rendben. -bólogattam

Megfogta a tarkóm és magához húzott.

-Hiányoztál. -suttogta
-Te is, mindennél jobban. -kapkodtam a levegő után
-Nem tudom működni fog-e, és ha olyan is veled néha mint maga a pokol akkor sem akarok mással lenni. -vigyorgott

Mindketten tudtuk, hogy a lehető leghevesebb érzéseket váltjuk ki egymásból, a legjobbat és a legrosszabbakat.
Mégsem tudtuk elképzelni az életet egymás nélkül.
Most még nem, annyira hevesen égett bennünk a vágy és a szenvedély.

Megcsókolt, újra egybeforrtak ajkaink.
Minden szenvedély benne volt a csókunkban, két keze közé fogta az arcom, úgy mintha soha többé nem akarna elengedni.
Egy pillanatra megálltunk, levegő után kapkodva.

-Szeretlek. -suttogta -Nem engedlek el többé, soha!

Bólogattam.

-Nem akarom, hogy elengedj. Ha bármikor is elmennék kérlek ne hagyd, ne engedj el! -az arcára tettem a kezem és simogatni kezdtem

Ez az érzés más volt, másabb mint eddig, nem tudtam megmagyarázni miért.
Olyan volt mintha a egy részem neki adtam volna, és cserébe ő is nekem magából egy darabot, a lelkéből.
Ezen a holdfényes éjszakán végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadt a lelkünk.

Csókolóztunk a camaroban ülve, mint két kamasz akik a szüleik elöl bújkálnak.
A vállára hajtottam a fejem, a tenyerét rá tette és finoman simogatta.
Halkan szólt a rádióból a zene, némán ültünk mégis ezer szónál többet jelentett ez a fajta intimitás.
Amikor már az is kiteljesüléssel tölt el mindkettőnket, ha csak egymás mellett vagyunk, halljuk a másik lélegzetét és hevesen dobogó ritmusos szívverését.
Bármire képes lettem volna érte ahogyan ő is értem.
Mi ketten együtt, bármit legyőzünk.
Nem számított Neil vagy Billy dühkitörései, féltékenysége, elvakított a szerelem.

Szabad kezével simogatta a kézfejemet gyengéden.
Adott egy puszit a homlokomra és a szemembe nézett.
Sóvárgott, de várt, várt, hogy újra bízzak benne.
Nem akart sietni, bizonyítani szeretett volna és újra meghódítani.
Már többet jelentettem neki mint ezelőtt.
Nem akart elveszíteni, Vicky után rájött, hogy nincs az a nő aki eltudná tőlem választani.

Leparkolt a ház előtt, felém fordult és megpuszilta a homlokom.

-Nem jössz be?
-Most nem. -megsimogatta az arcom

Nagyobb volt az önfegyelme mint nekem.
Kicsatoltam a biztonságiövem és hozzá hajoltam.
A dzsekije alá tettem a tenyerem és elkezdtem levenni róla, gyorsan hevesen, megcsókoltam közben a saját kabátomtól is megszabadultam.
Olyan sietősen vetkőztem, a házam előtt a camarojában ülve mintha a világ legtermészetesebb dolgát csinálnám.
Ennyire elöntött az eufória, nem tudtam gondolkozni.

-Sofia- hátratolt

Nem érdekelt, tovább fogtam mindenhol ahol csak értem.

-Gyere be. -lihegtem
-Sofia, elég! -újra hátratolt