"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
-Sofia kinek írsz? -ki sem nyitotta a szemét -Csak pihenj. -suttogtam halkan -Elmész, hm? -Igen.
Kinyújtotta a kezeit és a derekamra tette őket, magához húzott.
-Nem mehetsz el. -kinyitotta a szemét és rám pillantott -Muszáj, nézd mit teszek veled. -mély levegőt vettem -Folyton bajba kerülsz miattam. -Sofia szerinted ha elmész akkor már nem fogsz gondot okozni? Hm? Ha mellettem vagy, legalább tudom, hogy más nem ér hozzád, de ha elmész, akkor viszont nem tudhatom. És ha nem tudom azzal okozol problémát. Nem mehetsz el, mert nem bírom elviselni ha nem mellettem vagy!
Feküdt és fogta közben a derekam, ücsörögtem szorosan a testéhez érve, hiszen egy percre sem engedett a szorításból.
-Tegnap este mást mondtál.
Pásztáztam a fáradt, kimerült arcot, ami hirtelen olyan gondterhelté vált.
-Billy, megbántottál. Azt mondtad semmi másra nem vagyok jó, csak arra amit az előbb csináltunk.
Elengedett és hátradőlt, megfogta a fejét mindkét kezével és megdörzsölte az arcát. Hirtelen felült és rám meredt.
-Annyira fáradt vagyok Sofia, ki vagyok merülve. Hetek óta nem alszom szinte semmit, tudod miért?
Ráztam a fejem bizonytalanul.
-Miattad! -Miattam? -döbbenten kérdeztem -Nem tudok úgy pihenni, ha nem tudom mi van veled! Folyton abszurd helyzetekbe kerülsz, sokszor hallom a kétségbeesett hangod, azt a hangot amivel felhívtál aznap este a diplomaosztó után.
Azon az estén Xavier elég durván viselkedett velem, és én felhívtam Billyt, aki egyből a segítségemre sietett. Nekem is sokszor eszembejutott az este, de nekem egészen más miatt. Aznap este megvédett, pedig a háta közepére sem kívánt, mégis ott termett és megóvott.
-Félek, hogy egyszer bajod esik. Túlságosan közvetlen vagy Sofia, bízol az emberekben, úgy, hogy meg sem érdemlik.
Felállt és besétált a fürdőbe, hallottam, hogy megnyitja a zuhanyt.
Követtem és megálltam az ajtóban.
-Nem fog bajom esni Billy! Emiatt nem kell aggódnod. -Hát, pedig aggódok. -felvonta a szemöldökét -Felesleges. Felnőtt nő vagyok! Tudok magamra vigyázni. -És ezt te el is hiszed? Egy nagyobb szél is elfújna!
Az ajtófélfához dőlve figyeltem ahogy beszél, csak azon járt az agyam, hogy miért hiszi azt, hogy bajom fog esni. Az igaz, hogy általában nyitott vagyok és barátságos, de ez nem jelenti azt, hogy hülye is.
-Nem lehetsz azért mellettem mert féltesz! Ez abszurd. Nem szorulok védelemre!
Mereven figyelte az arcom, megtámaszkodott egy kézzel.
-Fogd be!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
