Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Nézeteltérés

Teltek múltak a napok, próbáltam az átlagos unalmas hawkinsi életet élni.

-Te figyelj mi van veled meg Billyvel? Láttam ahogy Vicky beszállt a kocsijába a minap. -mondta Steve

A könyvtár előtt beszélgettünk, cigi szünetet tartottam és beugrott hozzám.
Éppen végzett aznapra az óráival.

-Vickyvel? Nem ismerem.
-Van pár közös órájuk.
-Értem. -lehajtottam a fejem
-Akkor most mi is van? -kereste a tekintetem Harrington
-Semmi Steve, semmi nincs. -eldobtam a csikket
-Nagyon mérgesnek tűnsz. -a csípőjére tette a kezét
-Nem akarok róla beszélni, csak ejtsük a témát.
-Itt is van. -morogta Steve

Felkaptam a fejem a camaro hangjára, összetéveszthetetlen volt.

Harrington sóhajtott egy nagyot és forgatta a szemét a leparkoló camaro láttán.

Kiszállt Billy, a bal kezében ott ékeskedett az elmaradhatatlan cigaretta.
Figyeltem ahogy közeledik felénk.

-Sofia. -rám nézett majd Stevere.

Undorral mérte végig. -Harrington.
-Ez a nevem. -válaszolta a mellettem álló férfi
-Neked nincs jobb dolgod mint Carver körül lenni? Hm?
-A barátok így szokták, tudod. -gúnyolódott Steve

Egyre feszültebb lett a hangulat, megtörtem a köztük lévő párbeszédet mielőtt eszkalálódott volna a helyzet.

-Mit csinálsz itt Billy?
-Mivel letiltottál mindenhonnan, kénytelen voltam eljönni. -fintorgott
-Végeztünk Hargrove. -a szemeibe néztem- Steve magunkra hagynál? -Mosolyogva kértem
-Persze Sofi, majd hívlak. -undorral Billyre pillantott és elsétált

-Szerintem meg nem. -feltette az egyik kezét mögém a falra
-Ne csináld ezt velem. -lesütöttem a szemem
-Mit? -megemelte az arcom az államnál fogva
-Ezt! Veszekszel, fenyegetőzöl majd szempillát rebegtetve úgy nézel rám.
-Hogy? -elmosolyodott
-Pont így! lehunytam a szemem, hogy ne is láthassam az arcát
-Sofia nézz rám!
-Ne nehezítsd meg a dolgot Billy! Kérlek!
-Nem is hiányoztam? - fülembe súgta

Megráztam a fejem bizonytalanul.

-Hazudós. -suttogta -Úgy ver a szíved, hogy szinte hallom.

Lassan kinyitottam a szemem és ránéztem.

-Sofia Sofia. -megsimogatta az arcom
-Mit akarsz tőlem? Miért nem hagysz békén? -kérdeztem halkan
-Egymáshoz tartozunk Sofia. -az ajkamra tette a hüvelykujját és végig simította-Nem engedhetlek el, ilyen könnyen nem. -egész lehajolt hozzám -Csinos vagy. -mosolygott miközben végig mért
-Köszönöm. -motyogtam -Vicky is csinos lehet.
-Vicky? Ki beszélt neked róla? -kicsit eltolta magát a faltól és mindkét kezébe fogta az arcom
-Nem mindegy? A lényeg, hogy nem vesztegeted az időt.
-Csak haza vittem, nem volt fuvarja. Nem érdekel Vicky. -kereste a tekintetem
-És most ő is jön neked egyel? Vagy már meghálálta a fuvart?
-Ne beszélj így! -összeráncolta a szemöldökét
-Billy, állandóan félreérthető helyzetbe kerülsz nőkkel, és én ne beszéljek így? Te meg azért fenyegeted Stevet mert beszél velem!
-Az más. -elengedte az arcom és hátra lépett párat
-Persze az mindig más. Lásd be, neked nem rám van szükséged, csak biztos bántja a hiúságod, hogy szakítottam veled. Neked ki kell élned magad! Keress magad mellé olyasvalakit aki illik hozzád. -próbáltam halkan beszélni
-Nekem te kellesz Sofia. -mereven figyelt
-Látod erről beszélek, ez az egódról szól! Semmi másról.
-Nem Sofia, nem! -megrázta a fejét és újra közelebb húzódott -Ez rólad szól, te tetted ezt velem!
-Előttem se voltál százas. -forgattam a szemem
-Miért vagy ennyire elutasító? Hm? Ki vígasztal?
-Ahhoz már semmi közöd. -megfordultam
-Majd meglátjuk Sofia! Majd meglátjuk! -utánam kiabált