Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Mennem kell Sofia

Az utcára sétáltam és elindultam, csak egy kört akartam tenni, hogy kicsit kijózanodjak mielőtt felmennék a szobámba.
Rágyújtottam egy cigire és bandukoltam.
Gyerekként itt tanultam meg biciklizni, és a sarki fára másztam fel a barátaimmal.
Előtörtek az emlékek.
Oh, és Noah mindig ezelőtt a ház előtt adott egy lopott csókot mikor hazakísért.
Fél órával később már kicsit kitisztult a fejem.

Az autóm előtt tanakodtam, hogy haza vezessek-e vagy inkább menjek fel a gyerekkori szobámba.

Isabel sietett ki a házból, mögötte Billy.
A lány a camaro felé sétált boldogan.

-Hazamegyek. -motyogtam halkan magamnak és megfogtam a kocsim kulcsát, de kiesett a kezemből

Billy felém nézett, ekkor vett észre.
Egy pillanatig ácsorgott.

-Megyünk? -kérdezte Isabel

Billy bólintott.
Lehajoltam és megmarkoltam a kulcsomat, kinyitottam az autót és beültem.
Beindítottam és próbáltam kiállni, a camaro mögöttem állt.

-Menjél már bazdmeg! -motyogtam és intettem, hogy kerüljön ki

Billy rázta a fejét, összeráncoltam a szemöldököm és elindultam, a visszapillantóból figyeltem ahogy mögöttem jön.
Rohadt lassan haladtam, de nem került meg.

-Mi a fasz bajod van? -kiabáltam mintha hallotta volna

Hirtelen lekanyarodtam az egyik kis utcába, inkább kerülő úton mentem, csak hogy ne lássam őket.

Hazaérve felmentem a hálóba és ledőltem az ágyra.
Megcsörrent a telefonom, rá se néztem, mérgesen letoltam az ágyról.
Biztos voltam benne, hogy Jason keres.

Forgott velem a szoba.

-Meghalok. -nyafogtam

Lehunytam a szemem, hason fekve a párnába nyomtam a fejem, talán így volt a legelviselhetőbb a részegség okozta rosszullét.

Nem tudtam, hogy a rengeteg alkohol miatt van-e, vagy valóban hallottam ahogy kinyílik az ajtóm.

-Ha valami gyilkos vagy ölj meg, nem érdekel. -motyogtam

Biztos voltam abban, hogy csak képzelődök.
Éreztem ahogy hozzám ér valaki.
Ismerős illat, és az érintése is összetéveszthetetlen volt.

Oldalra fordítottam a fejem és már amennyire tudtam ránéztem.

-Mi a szart csinálsz itt? -motyogtam

Megdöbbentem, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy álmodok-e vagy sem.
Moccanni sem volt erőm az alkoholtól, ami rendesen beütött így fekve a meleg szobában.

-Hol van? -kérdeztem halkan
-Hazavittem.
-Szereted?
-Nem, Sofia. -simogatta az arcom
-Hazudsz. -lehunytam a szemem -Látom, hogy nézel rá!
-Elakarlak felejteni. -mély levegőt vett
-Én is téged. -könnyes lett a szemem-Miért vagy itt? Miért?
-Csak tudni szerettem volna, hogy épségben haza értél.
-Menj vissza a barátnődhöz. -elfordítottam az arcom
-Egész este téged néztelek Sofia, és azon tűnődtem, hogy miért vagy ilyen szép.
-Biztos attól látod így amit beszedtél! -morogtam fáradtan és lassan felültem

Elmosolyodott és a hajam kezdte eligazítani az arcomból.

-Hülye voltam, igaz?
-Most is az vagy. -megvontam a vállam-És ne gyere a közelembe amikor be vagy gerjedve! Van egy barátnőd, intézd el! Rendesen be volt indulva az öledben ülve! Különben is megígértem neki, hogy miattam nem kell aggódnia! Szóval menj el! -összeráncoltam a szemöldököm
-Sofia nem azért jöttem át, hogy lefeküdjek veled. Csak aggódtam érted, de látom jól vagy. -elmosolyodott
-Nagyszerűen! -felálltam, de elbotlottam a saját lábamban
-Igen látszik! -mellém állt és egy cigit nyújtott felém