Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Szerelem

-A francba Sofia, ne gondolj erre.
-Könnyű neked. Pár napja mással szeretkeztél, én meg minden nap álomba sírtam magam.

Az ágy szélére ült nekem háttal.

-Basszameg, sajnálom. Nem tudom visszaforgatni az időt. Sofia azt hittem utána könnyebb lesz, eltudlak felejteni. De csak még erősebb lett ez az érzés, hogy csak téged akarlak.
-Szomorú, hogy mással kellett lefeküdnöd ahhoz, hogy rájöjj. -sóhajtottam
-Nekem nem megy ez úgy mint neked. Nem olyan könnyű. -mondta egész halkan
-Ez senkinek sem könnyű Billy.
-Mit tegyek? Hm?

Még mindig maga elé nézett, járt a lába.

-Nem tudom, nem tudom. Csak legyél hűséges. Mennyire szánalmas vagyok. Úristen. -az arcomat a kezeimbe temettem

El sem hittem miket beszélek.
Legyen hűséges?
Hiszen élete csúcsán van, ereje teljében.
Nem most fog megállapodni, ebben biztos voltam.
Én meg úgy viselkedtem mint aki már az esküvőt tervezgeti.

-Sofia nem csaltalak meg. Nem voltunk együtt.
-Te visszafogadtál volna hasonló helyzetben?

Némán hallgatott.

-Na látod! -felháborodva mondtam
-Sofia, válaszolj őszintén. Túl tudsz ezen lépni valaha? Vagy a semmiért csinálok hülyét magamból? Szerinted én nem gondolom komolyan ezt? Mi a fasz? Mit csináljak? Rohadtul magamra tetováltattam ezt a szart. -járt a lába idegesen
-Ahogyan én is. -forgattam a szemem-Kicsi simán átütik.

Ekkor hátranézett mérgesen.

-Mi van? -idegesen kérdezte

Megvontam a vállam.

-Velem te nem játszol. -összeráncolta a szemöldökét és felállt
-Hova mész? -figyeltem ahogy kisétál a szobából
-A kanapéra Sofia drága. -gúnyosan mondta-Nincs kedvem veszekedni, fáradt vagyok.
-Oh ha Vicky lennék nem aludnál a kanapén, ugye?
-Te teljesen hülye vagy? Miért csinálod ezt? Ne provokálj Carver! Ne provokálj! -rám nézett mereven -És még én vagyok az elmebeteg?

Elmosolyodtam, mosolyogtam azon, hogy mérges lett.
Lehet, hogy tényleg van valami baj velem, mert élveztem, hogy ennyire felidegesítette az a tény, hogy nem veszem komolyan az érzéseit.

-Oh jézusom. -felemelte a fejét és hátrahajtotta

Valami olyasmi járhatott a fejében, hogy ez a nő nem százas.

-Gyere vissza mellém.

Döbbenten nézett le rám.

-Eltolsz, szinte undorodsz most meg vigyorogsz. Mi az Isten bajod van? -grimaszolt

Lassan lehajolt hozzám és megfogta az állam.

-Sofia, jól figyelj rám, mert nem mondom el mégegyszer. Én nem egy vagyok a sok hülye közül akik körülötted vannak, annak reményében, hogy letolják a bugyidat. Értetted? Én nem vagyok vevő a hisztidre, és nem hat meg a könyörgésed sem. -elengedte az arcom, de lökött rajta egy kicsit
-Tényleg? Akkor mutasd meg, hogy más vagy. -felnéztem rá

Újra lehajolt hozzám, megmarkolta a copfom és hátrahúzta annyira, hogy kicsit megemelje a fejem és kénytelen legyek ránézni végig, míg beszél.

-Miért nem tudsz egyszer az életben kedves lenni? Miért provokálsz? Egyetlen normális napom sem lehet melletted? Hm?
-Hát nem te mondtad, hogy inkább választod a poklot mellettem? -néztem a szemeit
-Mit lehet benned szeretni? Mit? -megszorította a hajam
-Mond meg te! Mit szeretsz bennem?

A fülemhez hajolt.

-Amikor benned vagyok Sofia, azt. -újra rám nézett

Elpirultam, hevesen vert a szívem, sosem tudtam mikor ilyeneket mondott pókerarccal, hogy mit kellene reagálnom.
Hirtelen eltűnt a nagy szám, lefagyva elvörösödve néztem.
Megrázta a fejét.