Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Tervek

_________________________________
-Bárcsak az a szörnyeteg lennék akinek hiszel Sofia. -megtörtnek tűnt

Sosem láttam még így korábban, olyan elveszett volt, annyira sérülékeny.
Ült a széken a karjait lazán a lábán tartotta, a padlót pásztázta lehajtott fejjel.
Mély levegőt vett, majd felnézett rám, egyetlen pillanatra összetalálkozott a tekintetünk.
Mintha kést forgattak volna a szívemben, nem ismertem rá, nem az a férfi volt akit megismertem.
Leguggoltam előtte és kerestem a tekintetét, de mindig elfordította a fejét.

-Nézz rám Billy, kérlek!
-Ne tedd ezt velem Sofia! Nézz körbe! Nézd ezt meg. -mutatott a szobára

Lehunytam a szemem, nem akartam újra átélni a történteket.

-Nézz már körbe! -rám kiáltott

Összerezzentem és lassan kinyitottam a szemem, könnyek szöktek le az arcomon ahogy végig néztem a szobán.
Mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta.

-Ez így normális? Sofia ez kell neked? Hm? -hátrahajtotta a fejét, és két kezét az arcára tette
-Nem, nekem te kellesz. -suttogtam

Mindkét kezemet a lábára tettem, előtte guggoltam és szinte könyörögve néztem fel rá.

-Elég legyen! -rám szólt

Letolta a karjaimat magáról és felállt, fogta a fejét, majd lassan a csípőjére tette.

-Kérlek Billy! Kérlek bocsáss meg! -kétségbeesetten könyörögtem

Szánalmas látványt nyújthattam, még mindig a földön térdelve.

-Állj már fel! -fintorgott

Mindent megtettem volna csak, hogy velem maradjon. Bólogattam, helyeseltem.

-Megtudsz nekem bocsátani? -megálltam előtte és néztem a szemeit

Megvetően nézett le rám, becsaptam, elárultam.
Megérdemeltem mindent amit tett, megérdemeltem mindent.

Megrázta a fejét, és elindult az ajtó felé, hirtelen érzelemmentessé vált az arca.

-Ne hagyj el! -megfogtam hátulról és átkaroltam
-Engedj el Sofia. -suttogta
-Nem, nem nem! -mondogattam szüntelenül
-Engedj el, engedj már el basszameg! -megemelte a hangját
-Nem mehetsz el, nem hagyhatsz el. -könyörögtem
-Vedd le rólam a kezed, kérlek Sofia. Kérlek. -szinte suttogta

Szorítottam amilyen erősen csak tudtam.
Nem engedtem el, nem hagytam elmenni.

_________________________________

Annyira boldog voltam mellette, a születésnapom utáni időszak maga volt a csoda.
Imádtam vele lenni, minden egyes együttöltött perc maga volt a mennyország.
Négy hét, ez a négy hét olyan volt mint egy álom.

Elkísértem a meccsére, az első sorban ücsörögtem és izgultam.
Büszkén ugrottam fel minden egyes megszerzett pont után.
Én voltam az egyetlen ember a földön akihez ragaszkodott.

-Héj Hargrove! -kiabáltam mikor az öltözőbe indultak

Rám pillantott, felém sétált majd hirtelen felkapott és megcsókolt.
Akkor tudta meg mindenki, hogy ő és én egy pár vagyunk.
Összesúgtak az emberek a hátunk mögött, folyamatos téma voltunk mindenhol.
Hargrove és a Carver lány.
A tűz és víz, mindenki ezt gondolta, pedig sokkal jobban hasonlítottunk mint azt bárki is gondolta volna.

Kézen fogva sétáltunk ki a camarohoz, ekkor Eddie felénk sietett.

-Baj van srácok. -mondta zavartan
-Mi van Munson? -értetlenül nézett a férfira Billy
-Sofia, utálni fogsz, de nem tudom tovább magamban tartani.
-Mond már Eddie! -közelebb hajoltam hozzá
-Chrissy.
-Mi van vele? -kérdeztem feszülten
-Azt hiszen beleszerettem. -vakargatta a tarkóját
-Ne Eddie. -hátrahajtottam a fejem
-Munson ezt elcseszted. -elővette a cigis dobozt Billy és Eddie felé nyújtotta