Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Ebéd

Reggel Billy várt a nappaliban míg én elkészültem.
Pörgette az öngyújtóját és látványosan unatkozott míg én vacilláltam, hogy mit vegyek fel.

-Vihar lesz. -motyogta
-Mi? -az ablakhoz sétáltam

Rettenetesen be volt borulva.

-Imádom. -izgatottan néztem rá
-Nem fogod imádni ha útközben kap el. -felállt és nyújtózkodni kezdett -Indulnod kéne.
-Tudom tudom. -felvettem a cipőmet

Kisétáltunk a kocsijainkhoz, adott egy csókot mielőtt beszálltam volna.

-Mit csinálsz ma? -kérdeztem vigyorogva

Behajolt hozzám és becsatolta az övem.

-Dolgozom. -felelte
-Oh. -szomorúan mondtam
-Holnap délután látlak. -adott egy puszit
-Rendben. -mosolyogtam

Vigyorogtam mint a tejbe tök a szüleimhez vezető úton, de gyorsan lefagyott a vigyor az arcomról amikor megpillantottam Noah autóját.

Besiettem a házba, reggelizett mindenki.

-Sziasztok. Noah? -a férfira néztem
-Jó reggelt, gyere enni. - mutatott felém anya
-Nem vagyok éhes. -ráztam a fejem

Noah felállt és mellém sietett.

-Lola felhívott, hogy nem jönnék-e át reggelizni. -mosolygott
-Értem. -összefontam a karjaim magam előtt

Hirtelen dörögni és villámlani kezdett.

-Lola indulnunk kéne. -néztem a lányomra
-Maradjatok míg eláll. Nagy vihar lesz ma. -motyogta apám

Szuper, minden vágyam ez volt.
Összezárva lenni az exemmel órákra...
Mérgelődtem magamban.

Leültem a kanapéra és nyomkodtam a telefonom, de folyton elment a térerő és a net.

-Kicsim ez Hawkins! Csoda, hogy még van áram. -mondta anyám mikor látta, hogy forgatom a szemem

Na igen, szinte el is felejtettem, hogy megáll az élet ha vihar van.

-Játszunk valamit! -felugrott Lola
-Jó ötlet. -mosolygott az apja

Kellemetlen helyzet állt elő, semmi kedvem nem volt társasozni az exemmel.

Lola hatalmas mosollyal az arcán tette elénk az Activityt.
Az én mosolyom már kevésbé volt őszinte.
Megerőltettem magam és játszani kezdtem velük.
Jason mutogatott hevesen az istenért sem jöttem rá mit akar előadni.
Nevetésben törtünk ki, kezdtem feloldódni.

-Bénák vagytok! -mutatott ránk öcsém mikor lehuppant

Eltelt egy-két óra, de a vihar nem akart csendesülni.

Felálltam csendben és bementem a mosókonyhába, megfogtam a telefonom és felhívtam Billyt.

-Szia.
-Hazaértetek a vihar előtt? -érdeklődött
-Nem. -fogdostam a mosógép gombjait-Itt ragadtam anyáméknál.
-És ez miért olyan rossz? -kérdezte, hallotta a hangomon, hogy semmi kedvem

Kivágódott az ajtó.

-Sofi, te jössz. -mondta Noah a lányom mellette kuncogott
-Jó jó megyek. -mondogattam nekik és figyeltem ahogy visszahajtják rám az ajtót

Összeszorítottam a szemeimet hiszen tudtam, hogy Billy meghallotta a férfi hangját.

-Ez Roberts hangja volt? -kérdezte
-Na ez a baj. -motyogtam
-Mit keres ott? -kérdezte feszülten
-Engem is meglepett, mikor ideértem már itt volt. Lola áthívta. -hadartam
-Mint egy nagy boldog család. -mondta
-Jaj dehogy, semmi kedvem itt lenni!
-Sofia rohadtul nem tetszik ez nekem.
-Szerinted nekem tetszik? Én sem akarok itt lenni vele!
-Menj haza! -szinte utasított
-Az orromig sem látnék, szakad az eső.
-Akkor várj meg.
-De te dolgozol. -értetlenkedtem
-Már nem.
-Miért?
-Nézz ki az ablakon, vihar van ilyenkor ki a faszom jön el? Senki. -mérgelődött
-Jól van, nem kell idegeskedned. -motyogtam
-Akkor ne idegesíts fel!
-Nem csináltam semmit. -ráztam hevesen a fejem mintha látná
-Szólj a családnak, hogy negyed óra múlva ott vagyok. -erősen gúnyos volt a hangsúlya
-Oké.