Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Eljegyzési party

Nyolcra vártak Harringtonék, már 7:58-at mutatott az óra, de Hargrove még sehol sem volt.
Az utcán álltam és cigiztem idegesen, csinosan felöltözve kisminkelve mint egy hülye.
Végre meghallottam a camarot.

Leállította az autót és kivágta az ajtót.

-Billy, ugye tudod, hogy elkéstél? -eldobtam a cigit és felé sétáltam
-Tudom, de be kellett ugranom az uszodába, utána meg haza átöltözni. -megálltunk egymás előtt fél úton.

Tetőtől talpig végig mért.

-Így jössz?
-Uhum.
-Jó nekem mindegy, de ma este verekedni fogok az fix. -megvonta a vállát
-Bolond vagy. -mosolyogva megfogtam a felsőjét és közelebb húztam
-Még hány napig nem érhetek hozzád? -lehajolt hozzám
-Három, négy.
-Sofia, akkor miért öltözöl így ha nem csinálhatok veled semmit? Hm?
-Nézni szabad, megölelni és megcsókolni is. -vigyorogtam
-Sofia engem nem zavar, téged se kéne. -simogatta a hajam
-Én csak nem akarom, hogy kiábrándulj belőlem.

Hangosan felnevetett és magához húzott.

-Mekkora hülyeségeket tudsz te beszélni. Hidd el próbáltam kiábrándulni belőled hónapokon át, de sajnos nem ment. -vigyorgott
-Nem tudom, hogy ez bók volt-e vagy inkább sértés. -mosolyogtam
-Mindkettő. -megpuszilta a homlokom-Gyere menjünk a te Steve haverod bulijára, mert már így is késésben vagy és még a végén azt hiszi nem viszlek el.
-Csókolj meg. -lábujjhegyre álltam
-Nem Sofia mert akkor tényleg nem viszlek sehova, csak fel a szobádba. -vigyorgott és megmarkolta a fenekem mindkét kezével

Pironkodva elhúzódtam és beültem a camaroba, becsukta az ajtót ezt követően ő is beült.

-Ma elvittem Lolát anyámékhoz, hogy találkozhasson az apjával.
-Igen? -rám pillantott az útról
-Beszéltem vele, elmondtam neki, hogy a közeljövőben elköltözöm Lolával.
-Miért nem szóltál?
-Mert nem akartam, hogy neki menj. -igazgattam a hajam

Mély levegőt vett.

-Elkísértelek volna. -újra rám pillantott
-Tudom Billy.
-Legközelebb szólj, ne utólag tudjam meg, rohadtul idegesítő ez a szokásod.

Bólintottam és bámultam magam elé.

-És mit mondott? -az utat figyelte
-Teljesen kétségbeesett, de én már döntöttem.
Nem tiltom el tőle Lolát. Csak elakarok menni innen. -hátrahajtottam a fejem
-Nekem nem kell magyarázkodnod.
-Tudom.
-Remélem nem érzel semmiféle hülyeséget, mint például a bűntudat -rám meredt
-Talán egy kicsit. -megvontam a vállam
-Jézusom Carver. -megrázta a fejét
-Az ő gyereke is.
-Akkor is az volt amikor megcsalt és akkor is amikor megütött. -mereven rám nézett -Nem akarom meghallani mégegyszer azt, hogy bűntudatod van! Volt egy családja, elbaszta, és még te érzed emiatt szarul magad? Oh Sofia, gyerünk ne legyél hülye. -mérgelődött

Még ha nyersen is fejezte ki magát, de igaza volt.

-Igazad van. -mondtam halkan és felé fordultam

Láttam, hogy megfeszült az állkapcsa, ideges volt és olyan szívdöglesztő, hogy másra sem tudtam gondolni csak arra, hogy a karjaiba akarok borulni.

-Jóképű vagy, tudod? -piszkáltam a haját

Halványan elmosolyodott.

-Te meg idegesítő.

Kuncogtam és néztem ahogy a mérges tekintete lágyabbá válik.
Előre fordultam és néztem a sötét utat, nem volt nagy forgalom, de ez Hawkins, nem meglepő.
A combomra tette a tenyerét és finoman megmarkolta, egészen míg oda nem értünk így fogott.