"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Egy órával és vagy nyolc szál cigivel később letusoltam és a szobába sétáltam, hogy felöltözzek, hiszen az új autómért kell elmennünk.
A szekrényem előtt álltam, gyorsan kikaptam belőle egy farmert és egy felsőt, megfordultam Billyre néztem aki úgy aludt, mintha legalább két napja nem hajtotta volna álomra a fejét.
Szó nélkül lementem a nappaliba és felöltöztem, mikor végeztem a sminkeléssel és a hajammal, hallottam, hogy megszólalt az ébresztője. Ültem a konyhában és bámultam magam elé, a gondolataimba merülve. Azt akartam, hogy kimagyarázza az estét, mondjon valamit, ha kell inkább hazudjon, nem akartam azt hallani, hogy megcsalt. Nem lehet vége a boldogságunknak, így nem. Nem léphetett félre, nem tehette.
Eltelt fél óra mikor lesétált a lépcsőn, megmarkolta a camaro kulcsait és elindult a kijárat felé, mély levegőt vettem és követtem.
Beültem mellé, nem nyitott nekem ajtót, nem csókolt meg és még csak rám sem pillantott. A napszemüvege takarta a szemeit, de még így is látszott rajta, hogy kimerült, ez azt jelentette, hogy egész éjjel fent volt.
Ekkor sem nézett rám, csak az utat figyelte, a rádióhoz nyúlt és zenét kapcsolt, nem hangosan, de amolyan figyelmeztetés volt ez arra, hogy fogjam be.
-Velem van a baj. -suttogtam -Tudom Carver, csak rád kell nézni. -morogta gúnyosan
Lehunytam a szemem, kést forgatott a szívemben.
-Azt mondták te rendben vagy, de nekem gyógyszert kell szednem. -folytattam bizonytalanul, hátha végre kizökken ebből az állapotból, és újra visszatér hozzám az a férfi aki szinte csodálattal néz rám, és ér hozzám
Meg sem kérdezte, hogy mi a probléma, mi az oka annak, hogy kezelés kell. Nem sírtam el magam előtte, de belül zokogtam, kiabáltam.
Megköszörültem a torkom, minden erőmmel tartottam magam, és mutattam az erős sebezhetetlen nőt.
-Ha beállítják a gyógyszert, gyorsan összejön majd a baba. -bólogattam és rápillantottam
Gúnyosan elmosolyodott és halványan megrázta a fejét.
Ez többet mondott ezer szónál is. Nyeltem egy hatalmasat, és az ablakhoz fordultam, nem akartam, hogy lássa a szemeimet, amik könnyekkel teltek meg. Bár ez abban a pillanatban cseppet sem érdekelte volna. Leállt a benzinkút előtt tankolni, becsapta az ajtót és én összerezzentem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bámultam magam elé, majd lassan körbenéztem a camaroban. Kinyitottam a kesztyűtartót, míg ő bement fizetni. A szívem hevesen vert, hiszen mi nem használunk ilyet hónapok óta. Egy csomag óvszer volt, amiből hiányzott két darab. "Biztos régről maradt itt, biztosan régi, még abból az időből mikor kellett nekünk. " mondogattam magamban, de igazán én sem hittem el.
