Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Kötelékek

Steve, Eddie és én beszélgettünk miután bezártam a könyvtárat.

A kocsimhoz sétáltunk, magyaráztak a hamarosan esedékes legénybúcsúról.
Munson győzködte, hogy jó buli lesz, Harrington viszont szinte szenvedett a gondolattól is.

-Iszol egy két kört és hazamész a szerelmedhez. -motyogtam miközben markolásztam a kulcsaimat, Eddie ekkor közbeszólt
-Reggel! Reggel megy haza! -vigyorgott
-Szerintem csak magatok miatt szerveztétek! Nem is miattam! -mutatott ránk Harrington
-Esküvő után már nem bulizhatsz Steve! -megálltam előtte

Munson rám szegte tekintetét értetlenkedve.

-Miért?
-Mert Ava nem hiszem, hogy mosolyogva várná otthon, míg ő hajnalig bulizik. -Eddire néztem-Mellékesen ti mikor házasodtok?
-Nagylány, nem sietek!
-Pedig sosem voltam még koszorúslány! -sóhajtoztam drámaian
-Azért vegye el Susyt, hogy te hercegnőnek érezhesd magad? -nevetett Steve
-Hadd élveztem ki a habos babos ruhát, ha már valószínűleg életem végéig magányra leszek kárhoztatva! -kinyitottam az autóm ajtaját
-Sofi, fiatal vagy még! Ne mondj ilyeneket!
-Steve, mind tudjuk, hogy két lábon járó katasztrófa vagyok!
-Nem, dehogy! -szinte egyszerre kezdték erősen rázni a fejüket, mókás volt

Szegények próbálták nyomatékosítani, hogy nem tartanak katasztrofálisnak, legalábbis nekem nem mondják.

-Mindegy, én jól vagyok így. -hatalmas hazugság volt -Bár kicsit kínos néha, a nyomi bánatos barátnak lenni, de megteszem értetek! Beáldozom magam! -kuncogtam
-Evan? -felcsillant Steve szeme
-Evan aranyos, cuki, de ennyi. -megvontam a vállam
-Miért nem adsz neki egy esélyt?
-Azért Steve király, mert jó nekem egyedül!
-Na és Billy? -vigyorgott Munson
-Mi van vele? -összeráncoltam a szemöldököm
-Szereted! -mutatott rám
-Nem! Én, én végeztem vele. -zavartan a fülem mögé igazítottam a hajam
-Kezdődik! -csípőre tette a kezét Harrington
-Mi? -grimaszoltam
-Meghallod a nevét és elpirulsz! Zavarba jössz! Nem vagy túl rajta! -végig mutatott rajtam
-Majd túl leszek! Amúgy is nemsokára elköltözöm!
-Erről nem akarok beszélni! -átkarolta a vállam Eddie
-Nem szabadultok ilyen könnyen tőlem, jövök majd látogatóba. -mosolyogtam és a vállára hajtottam a fejem
-Az nem lesz az igazi Sofi.
-Legalább jobban fogjátok értékelni a sziporkázó személyiségem! Nem untok meg! -nevettem
-Nélküled nem lesz ugyan olyan. -motyogta Munson
-Annyira szeretlek titeket. -kitártam a karom Steve felé
-Munson ne engem ölelgess! -rászólt Steve, miközben köztük álltam és megöleltük egymást
-Bocs haver! -vigyorgott és levette a kezét a hátáról
-Megfulladok! Engedjetek! -nevettem

Mindketten elhúzódtak.

-Akkor hétvégén találkozunk! -utaltam a diplomaosztó ünnepségre

Bólintott Steve, Eddie átkarolta, de Harrington folyton elhúzódott.
A kocsiból intettem nekik és mosolyogtam a látványukon.

Előző este hatalmas vihar volt, és most a nyári melegnek nyoma sem volt, hűvös lett az idő.
Szinte fáztam.
Ez az utolsó hete Lolának az iskolából, elterveztük előre az egész nyarat.
A szüleimmel elmegy Miamiba, a tengerpartra nyaralni két hétre, az apjával is elutazik egy hétre Yosemite-be, és végül mi kettesben is vakációzunk majd.
Egész évben spóroltam arra a négy napra San Fransiscoba.
Nem a legelőkelőbb szálláshelyet sikerült lefoglalnom, de ez is valami, hiszen sosem voltunk csak mi ketten nyaralni ezelőtt.
Tudtam, hogy nem lesz olyan menő mint a szüleim, vagy az apja által szervezett, de reménykedtem, hogy élvezni fogja.

Leparkoltam az iskola előtt és vártam, hogy felbukkanjon az én nagylányom.

Kiszálltam és rágyújtottam, Lola egyik osztálytársának az apja sietett felém.
Újak még, a lánya összebarátkozott az enyémmel, megadta a számát, mert a gyermeke átjön majd Lolához.
Lebeszéltük a részleteket, és semlegesen csevegtünk egy pár percet.