Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Félelem

Mély hangjának suttogása ébresztett.

-Sofia, mennem kell.

Álmosan néztem fel rá, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, hány óra van.
Lassan kitisztult a fejem, és tudatosult bennem, hogy a múlt éjszaka nem csupán álom volt.

Hallottam ahogy felkacag a zavarodott képemet látva.

-Aludj tovább. -megpuszilta a homlokom

Már indulásra készen állt, felöltözve ácsorgott az ágyam mellett.

-Hány óra? -lassan felültem
-Hat óra múlt. -mosolygott
-Hova készülsz ilyen korán?
-Dolgozom, utána meg óráim lesznek. -még mindig mosolygott rám
-Mikor látlak? -magam elé szorítottam a takarómat és felálltam

Végig simította a felkarom majd a szemeimbe nézett.

-Nem tudom jó ötlet-e találkoznunk ezután.
-A lehető legrosszabb, de nem érdekel! -megvontam a vállam
-Sofia, ne nézz így rám! -vigyorgott közben finoman a karomat simogatta-Jó volt veled.
-Veled is. -suttogtam és átöleltem

Visszaölelt, erősen fogtuk egymást.
Mély levegőt vettem, magamba szívtam a kölnije illatát.

-Most el kell mennem. -próbált elhúzódni, de mindig megöleltem újra és újra
-Sofia. -felnevetett -Elkések, haza kell mennem mielőtt bemegyek. Miattad fognak kirúgni. -vigyorgott le rám
-Jó rendben, menj csak. -elengedtem nagy nehezen
-Jó kislány vagy Carver! -rám mutatott mielőtt kisétált volna a szobából

Most volt az, hogy nem tudtam mi is van.
Fog-e még keresni, vagy elég voltam neki tegnap este?
Ezt a részét utáltam a legjobban.

Leültem az ágy szélére és meredtem magam elé, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek magamon.
Az éjjel neki adtam a testem és a lelkem is, újra...
Hónapokon át küzdöttem saját magam ellen, hogy elfeledjem.
Erre egyetlen éjszaka ledöntötte a hosszú időn keresztül felépített falaimat amiket magam köré építettem.

Sofia te vagy a világ leghülyébb nője.
Szidtam magam mintha egy másik személlyel beszélgetnék a fejemben.
Na és ha ezt elmondom a barátaimnak, mit fognak szólni?
Csalódást fogok nekik okozni, olyan sokáig támogattak a "gyógyulásomban", erre most ugyan azt teszem mint ami miatt szenvedtem hónapokig.
Csak elképzeltem Steve és Susan arcát amint mesélem nekik a kis összemelegedésem Billyvel és ők a fejüket verik a falba, mert nem értik, miért követem el újra ugyan azt a hibát, ami miatt teljesen kifordultam magamból.
Lehet, hogy nem is kéne nekik elmondanom, nem hazudnék azzal ha csak hallgatok.

Hátradőltem az ágyon és a plafont bámultam.
Elhatároztam, hogy nem mondok senkinek semmit az este történtekről.
Ez most az én kis titkom marad, vagyis a mi kis titkunk.
Az utóbbi időben egyébként is túl sokan, túl sokat tudtak a magánéletemről.
Csoda, hogy a sarki hentes bácsi nem érdeklődött még a kapcsolataim felöl.

Pihentem még egy kicsit az ágyamban, majd lassan felálltam és besétáltam a zuhany alá.
Lemostam magamról Hargroveot, majd felöltöztem, az utolsó simításokat végeztem a külsőmön mikor Lola besétált a szobámba.

-Jó reggel. -ásítozott
-Jó reggelt kicsim. -vigyorogtam és mutattam, hogy jöjjön öleljen meg

Kicsit játszotta a hattyúk halálát, de megölelt.

-Éhes vagy?
-Aha. -bólogatott
-Menj öltözz fel, és mosakodj meg! Addig készítek reggelit. -mosolyogtam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára