Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Kérdezz felelek

Elaludt ölembe hajtott fejjel, mosolyogva figyeltem az arcát.
Nem akartam moccanni sem, nehogy felébresszem, pedig zsibbadt minden porcikám.
Megpróbáltam én is pihenni.

Kora hajnalban ébredtem, arra, hogy a kanapén fekszem, betakarva.
Lassan felültem és körbenéztem, nem láttam sehol sem, ezért felálltam és körbejártam a nappalit, ekkor lépett ki a fürdőszobából, éppen felvette az ingjét, letusolt.

-Jó reggelt! -mosolyogtam -Hány óra?

A karórájára pillantott.

-4:48 -felelte
-Akkor még este van! -kikerekedett a szemem
-Neked! -vigyorgott
-Mész?

Bólintott és elkezdte begombolni az ingjét.

-Te nem? -rám pillantott
-Én még maradok.
-Sofia, nem kéne egyedül itt maradnod! -rám pillantott
-Holnap én is visszamegyek Hawkinsba. -mosolyogtam idétlenül
-Rettenetesen önfejű vagy! -megkerült és megmarkolta az asztalon lévő telefonját-Kurvára nincs térerő! -morogta
-Ez benne a jó! -kuncogtam
-Igen nagyon jó, ha segítséget szeretnél kérni már csak a kihűlt tested találnák meg! -forgatta a szemét

Elnevettem magam, hiszen senki sem jár erre, nem eshet bajom.
Követtem a tekintettemmel ahogyan a bejárat felé veszi az irányt, majd onnan a camarohoz sétál.
Kiálltam a lépcsőre és az ajtóhoz dőlve néztem őt.

-Sofia! Csak próbálj nem elveszni az erdőben! -mosolyogva nyitotta ki az autóját
-Megígérem! -bólintottam

Hezitált egy pillanatig, majd mély levegőt vett és biccentett, jelezve, hogy menjek oda.
Körbenéztem és bizonytalanul lépkedtem felé, megálltam előtte a kezeimet tördelve, lassan felnéztem rá.

-Miért nem jössz velem? Hm? -a fülem mögé igazította a hajam
-Mondtam már. -néztem a szemeit, és elkönyveltem, hogy a kék a kedvenc színem

Lehajolt hozzám, összeért a homlokunk, lassan megsimogatta az ajkamat, majd adott egy puszit a szám mellé.
Hevesen kapkodtam a levegőt.

-Vigyázz magadra Sofia.

Bólogattam, ekkor elhúzódott tőlem, és én is hátraléptem párat.
Mosolyogva intettem neki, figyeltem ahogy eltűnik a távolban a kocsi.

A fejemben valahogy sokkal mókásabbnak képzeltem ezt az elvonulósdit, de nem, hogy megtaláltam volna a lelki békét, kezdtem mindenféle bugyuta dologra gondolni.
Billy, Isabellel szerelmeskedik, miközben én mint egy remete itt vagyok fenn a semmi közepén.
Igazából cigiztem, és fel le mászkáltam fél délelőtt.
Rágcsáltam a számat, észre sem vettem, hogy sebes lett emiatt.
Hirtelen gondolattól vezérelve felugrottam és beültem a kocsimba.
Lementem a kisvárosba és beültem az egyetlen kávézóba ami ott fellelhető volt.
Olyan erős kávét készítettek nekem, mint a méreg, tuti, hogy nem fogok aludni ezután, pedig azt terveztem, hogy visszamegyek a faházba és alszom egyet.
Elővettem a telefonom, itt már volt térerő.
Felhívtam anyáékat, beszélgettem Lolával 10-15 percet, majd a barátaimnak is visszaírtam.
Hátradőltem a széken és bámultam ki az ablakon, ez egy elképesztően apró kisváros, mintha megállt volna az időben.
Nem is értettem, hogy képesek az emberek itt élni?
Megfogtam a könyvem és olvasgattam, arra kaptam fel a fejem, hogy a pincérnő kedvesen letörölte az asztalt.

-Hozhatok még valamit?
-Nem, nem köszönöm. -mosolyogtam és felálltam

Kiindultam a kocsimhoz és visszamentem a házba.
A hegyre kész szenvedés volt felvezetni az autót, nem ért annyit a kávé, hogy ennyire megizzasszon az út.