Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

"Go ahead cry little boy"

Másnap a szüleim háza előtt álltam, főztem és vittem a testvéremnek is belőle.
Folyton beugrottak a tegnap délután Billy száját elhagyó szavak.

-Akkor jössz este?
-Aha, Evannal! -vigyorogtam öcsémre
-Na azt nem! -rázta a fejét
-Márpedig nem fogok egyedül ácsorogni, míg mindenki szórakozik! Különben meg a barátaim csak holnap érnek haza! -beültem az autómba

Hallottam, hogy Jason mérgelődik, de egy cseppet sem érdekelt.
Nem értették mennyire kínos nekem végig nézni ahogy Billy és Isabel együtt vannak, én meg a barátaim nélkül, öcsém haverjaihoz csapódva "szórakozok."

Eldöntöttem, hogy a mai tóparti kis kikapcsolódás után, egy ideig nem fogok elmenni bulizni, megpróbálok majd másra koncentrálni, nem akartam újra belekerülni abba a szakítás utáni spirálba mint legutóbb.
Talán beiratkozom az edzőterembe, sőt lehet, hogy a cigit is leteszem.
"Na jó Sofi, egyszerre csak egy dolog." motyogtam magamban, miközben öltözködtem.
Bikini és egy laza ing fölé, ennyi.
Mindenki fürdőruhában lesz, ez minden évben így megy.

"Nem is olyan rossz" forgolódtam a tükör előtt egy kis ideig, ezután lesiettem az ajtómhoz, Evan két perccel később le is állt a házam előtt.
Behuppantam mellé, mosolygott, kedvesen megdicsért, és elmesélte, hogy a nagymamája nem engedte el naptej nélkül.
Vidáman telt az a tizenöt perc a tóig, de oda érve gyorsan lefagyott a mosoly az arcomról.

Lefutottam a szokásos köröket, köszöntem minden ismerősnek.
Öcsémmel szájkaratéztunk pár percet, majd Evannal elsétáltunk kicsit távolabb, ott pillantottam meg Billyt és Isabelt a parton egymás mellett ülve.
A nő Hargrove vállára hajtotta a fejét.

-Gyere, tudok egy nyugisabb helyet! -mosolyogtam kényszeredetten Evanra, és szinte húztam magam után

Nem akartam látni Billyt, meg az újdonsült csaját.

Elindultam a kis titkos helyemre amit Hopper által ismerek, Evan hozta a pokrócot meg a táskám és a törölközőket, nem engedte, hogy segítsek.

Megálltam a stégen, csípőre tettem a kezem és bámultam a vizet, hallottam a zenét hangosan bömbölni a távolban, sőt a fiatalok vihogását is.

Evan lepakolt a parton és lehuppant a pokrócra, egy sört szorongatott a kezében és nézte ahogy besétálok a vízbe.

-Ne menj messzire!
-Képzeld már tudok úszni! -hátrapillantottam
-Na ne szívass! -döbbenten vigyorgott
-De de.

Bementem a tóba és élveztem a langyos vizet ami körbevette a testem, hátrahajtottam a fejem és szabadságot éreztem.
Már értem miért szeretnek az emberek a vízben, hirtelen súlytalanok leszünk benne.

Annyira kikapcsolt, hogy szavakba sem lehet foglalni.
Gyönyörű narancssárgára és rózsaszínre kezdett átváltani az égbolt.
A víz felszínén táncoltak a lemenő napsugár színei.

-Boldog vagyok! -kiabáltam Evannak
-És milyen jól áll! -mosolyogva mutatott felém a sörrel a kezében
-Evan! Hozol nekem egy üdítőt? Kérlek!

Levettem az ingem, és a part felé dobtam, majdnem eltalálva az ott ülő férfit.
Rázta a fejét mosolyogva.

-Persze! -felállt és elsétált a partra ahol a többiek buliztak

Úszkáltam, lebegtem, élveztem, hogy végre mindezt megtudom tenni.

-Látod Sofia! Megérte nem?

Háttal voltam a partnak, a hangja hallatán megfogtam az arcom.
Nem akartam a közelében lenni, ma este nem.
Isabelel jött ide, vele is fog távozni, nem akartam látni őket együtt.
Felkavart a tegnapi találkozás, összezavar minden alkalommal, egyszerűen nem tudom mit érez, mit gondol vagy akar.