"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Jason felhívott pénteken késő este, hogy menjek érte mert nem indul az autója. Éppen edzésről akart hazaindulni.
Mindenki elment már csak Billy és ő maradtak bent mivel nekik kellett bezárni a termet, de öcsém is szeretett volna pár perccel korábban hazamenni hiszen randija volt Chrissyvel.
Megálltam a parkolóban ahol öcsém a kocsija motorháztetője felett görnyedt.
-Sofi gyere segíts! -intett
Gyors léptekkel felé sétáltam, üres volt már a parkoló csak a camaro állt ott, a mi kocsijainkon kívül.
-Billy? -kérdeztem öcsémet -Tusol azt hiszem, nem tudom még bent van. -legyintett -Indítsd be! -mutatott a kocsijára míg ő előtte állt
Megtettem amit kért, és sikeresen be is indult a motor.
-Na látod csak én kellettem ide! -felnevettem -Bocs, hogy ide rángattalak! -vakargatta a tarkóját -Semmi baj, úgysem volt jobb dolgom.
Kiszálltam az autójából, öcsém hirtelen megölelt.
-Holnap látlak születésnapos vénasszony. -vigyorogva beült a vezető ülésre
Intettem neki és figyeltem ahogy elhajt. Egy pillanatig álltam a parkolóban, hezitáltam. Bemenjek a terembe? Menjek haza? Max nálunk alszik ma és megkért, hogy ha már úgyis el kellett mennem otthonról megtenném-e, hogy elhozom a képregényeit.
Gondoltam szólok a bátyjának, hogy ugorjon be velük, ha nemet mond akkor elmegyek magam hozzájuk. Bár az utolsó ember a földön akit látni akartam az Neil volt.
Bizonytalanul lépkedtem a folyosón, benéztem mindenhová, de nem láttam sehol. "Öltöző" -olvastam az ajtón lévő kiírást.
Bekopogtam.
-Gyere. -szólt ki az ismerős mély hang
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Kinyitottam az ajtót lassan, és esetlenül beléptem az öltözőbe. Fel sem pillantott, csak mikor meghallotta a hangom.
-Szia. -Sofia? -értetlenül nézett rám -Nagyon úgy tűnik. -vakargattam a tarkóm és mindenhova néztem csak rá nem -Mit csinálsz itt? -becsukta a szekrény ajtaját és rám nézett -Öcsém hívott, nem indult a kocsija aztán mégis. Mindegy. Max megkért, hogy hozzak el pár képregényt tőletek, de nem igazán akarok apáddal összefutni. Ha nem lenne túl nagy kérés akkor eltudnád te hozni őket? -hadartam -De ez túl nagy kérés. -felnevetett
Hallottam a szarkazmust a hangjában, megfordultam.
-Egy órán belül ott lesznek a hülye képregényei. Ki a szar olvas még ilyeneket egyáltalán. -rázta a fejét -Szerintem még mindig jobb mintha csak a telefonjaikat nyomkodnák. -az ajtót piszkáltam
