Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Gyere velem

Idegesen tördeltem a kezeimet a szüleim nappalijában állva.

-Kicsim semmi baj, itt van apád és az öcséd is. -simogatta anya az arcom
-Tudom, tudom. -motyogtam
-Jobb ha indulsz. -mosolygott
-Igen. Itt leszek reggel nyolcra.
-Szívem nem kell sietned. -felnevetett anyám

Noah látogatása után elviszik Lolát moziba és valamelyik borzasztó gyorsétterembe, náluk tölti az estét a lányom.
Nehezen mentem bele, de annyira könyörgött.
Unatkozott egyedül, én meg nem vagyok annyira mókás mint a nagyi aki minden kívánságát lesi.

Elköszöntem tőlük és sietősen beültem az autómba, még véletlenül sem szerettem volna összefutni Noahval.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt hazaérvén.
Tisztában vagyok vele, hogy nem kerülhetem el életem végéig, és beszélnem is kell vele lassan a terveimről.
Sajnos a kaliforniai álmom legkorábban év végén fog megvalósulni.
Félre kell tennem nem is keveset, hogy neki tudjunk vágni az útnak és végre elkezdhessük az új életünket.
Egyedülálló anyaként, ez nem olyan egyszerű a gyakorlatban mint ahogy elképzeltem.
És én soha senkitől nem fogadnék el pénzt, felnőtt vagyok magamnak kell megoldanom, még akkor is ha így tovább tart míg elérem a célomat.

Szinte vigyázban ültem a kanapémon a telefonomat szorongatva, vártam, hogy felhívjon anyám és elmesélje mi történt.
Eltelt egy óra majd kettő és én szinte lélegzet visszatartva néztem a mobilom.
Hányingerem volt és reszkettem az idegtől.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.

-Anya! -gyorsan felvettem

Kacagni kezdett.

-Minden rendben ment szívem, ne aggódj az imént kísérte ki Noaht apád és Jason.
-Hál isten. -lehunytam a szemem, megkönnyebbültem -Lola? Oda adod neki a telefont? Kérlek!
-Lola! Gyere! -kiabálta anyám

Egy fél perc után beleszólt lányom csilingelő kis hangján.

-Szia anya.
-Édesem, jól ment a találka?
-Persze, képzeld kaptam egy új telefont.
-Oh, igen?
-Igen! Nagyon szuper! Most mennem kell indulunk moziba. Szeretlek, puszi.
-Én is téged. -suttogtam

Ajándékot vett Noah a lányunknak, ezzel próbálta enyhíteni a bűntudatot ami emésztette.
Hátradőltem a kanapén és szusszantam egyet, észre sem vettem, hogy két órán keresztül a kabátomban ücsörögtem bent.

Néhány perc után felálltam és bekaptam pár falatot a konyhában, majd nekiláttam takarítani.
Jobb dolgom úgy sem akadt.
El is telt majdnem két óra mire végeztem mindennel.
Gondoltam veszek egy forró fürdőt és megnézek valami filmet, annak reményében, hogy gyorsan elrepül ez a péntek este.

De nem így lett, még csak nyolc óra volt és én a pizsamámban ücsörögtem a kanapén, valami eszméletlen bugyuta tv műsort bámultam, megrezzent a telefonom.
Kicsit mindig reménykedtem, hogy Billy az, hiszen a közösen eltöltött éjszaka óta nem keresett.
De nem ő volt az, hanem Susan.
Írt, szerette volna tudni, hogy ment ma Lolának a találkozás az apjával.
Felhívtam, nem volt kedvem pötyögni.
Elhadartam neki a dolgokat.

-Na látod nincs ok a pánikra, biztos jól befenyítette apád meg öcséd.
-Apám? -felnevettem

El sem tudtam képzelni, hogy ő bárkit is "befenyítsen".

-Nem tudhatod. -kuncogott Susy -Na és mik a terveid ma estére?
-Filmezés és alvás. -unottan válaszoltam
-Nekem jobb ötletem van.
-Nem megyek ma sehova Susan. -hevesen ráztam a fejem mintha látná a vonal másik végén
-Elnézést, de nem adtam választási lehetőséget! Ott leszek fél órán belül és ha kell elrángatlak otthonról. -felnevetett
-Miért nem romantikázol Eddievel?
-Mert valami próbája van egész este és tudod, hogy mennyire nem szeretem azt a zenét amit játszanak.
-Rettenetes vagy, ugye tudod? Szegény Munson. -nevetni kezdtem
-Figyelj nem is a zenei ízlését szeretem benne, vagy azt a furi társasjátékát. Hanem azt, hogy olyan bolond. -kuncogni kezdett
-Még mindig furcsák vagytok együtt. -felnevettem
-Mégis szeretem. -hallottam, hogy mosolyog
-Awww. Na jó, gyere várlak! -megmelengette a szívem, hogy ennyire oda van az én drága barátomért