Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Kisváros

Mielőtt bementem volna a munkahelyemre megálltam a kávézó előtt, a soromra vártam amikor a hátam mögött ismerős hang csengett fel.

-Tényleg kicsi ez a Hawkins. -kuncogott

Ijedtem fordultam hátra.

-Evan. -suttogtam
-Jézusom mintha szellemet látnál. -nevetett

Sejtelme sem volt arról, hogy nekem még véletlenül sem lenne szabad vele beszélgetnem.

-Jól vagy? Mi történt a szemeddel? -közel hajolt az arcomhoz
-Csak belement valami. -legyintettem
-Meg kéne nézetned.
-Mit csinálsz itt ilyen korán? -tereltem a témát
-Megyek nagyapámhoz a kórházba, gondoltam iszok előtte egy kávét.
-Jobbulást kívánok neki. -motyogtam gépiesen és előre fordultam
-Furcsa vagy Sofi. -rázta a fejét
-Csak sietek. Megyek dolgozni. -hadartam és elvettem a pultról a kávémat
-Kifizetem! -szólt előre Evan
-Nem szükséges. -ráztam a fejem
-Ne viccelj már ez csak egy kávé. -nevetett
-Köszönöm. -zavartan mosolyogtam és amilyen gyorsan csak tudtam, kisiettem a kocsimhoz
-Legyen szép napod! -utánam szólt
-Neked is! -intettem

Nem akartam bajba kerülni, ami röhejes, mivel semmit sem tettem, mégis úgy éreztem, hogy valamiféle bűnös dolgot követtem el azzal, hogy pár szót váltottam a férfival.

Mikor a munkában megcsörrent a mobilom és láttam, hogy Billy hív, egyből az jutott eszembe, hogy tudja.
Valahogy rájött és most nagyon ideges.

-Szia. -szinte félve szóltam bele
-Van valami probléma? -kérdezte
-Nem, miért?
-Olyan furcsán vetted fel.
-Csak nagyon fáradt vagyok. -szabadkoztam- Na és te? Hogy hogy még élsz? -kuncogtam
-Most, hogy hallom a hangod már nem is vagyok olyan fáradt.

Pironkodtam mint egy tini lány, és fogdostam a tollat ami a kezem ügyébe akadt.

-Mit csinálsz? -fülig érő szájjal kérdeztem
-Órám lesz, oda tartok. Holnap én viszlek reggel, hm?
-Benne vagyok. Fél nyolcra kész leszek. -vigyorogtam
-Rendben. -mondta mély hangján
-Várlak. -mosolyogtam szüntelenül
-Később beszélünk. -letette a hívást

Nem igazán lepett meg, hogy nem dobált csókokat a telefonba és motyogta szerelmesen, hogy imád, hiszen ő Billy Hargrove.
Éreztem, hogy szeret anélkül is, hogy folyton mondogatná.
Talán jobb is így, legalább nem veszíti el a varázsát ez a szó.

Anyát fel kellett hívnom, hogy menjen el Loláért az iskolába, mert nekem tovább benn kellett maradnom a könyvtárban.
Rengeteg adminisztrációs munkám volt és sehogy sem értem magam utol.
Bosszankodtam is, mert a fáradtságtól majdnem elájultam.

Szerencsére belépett az ajtón az én megmentőm, egy kávét szorongatva a kezei között.

-Annyira imádlak. -felugrottam
-Nagylány mi ez a sok papír? -fogdosta a pulton lévő papír halmazt Eddie
-Ez kérlek nettó szopás. -beleittam a kávéba -Köszi, hogy hoztál üzemanyagot. -visszaültem a helyemre

Munson fél órával korábban hívott fel, hogy beülnék-e vele meginni egy kávét, de szóltam neki, hogy dolgozom.
Ezután jelent meg a könyvtárban.

-Ugyan semmiség. -leült egy székre, és feltette a lábát az előtte lévő asztalra -Tudok segíteni?
-Bárcsak tudnál. -sóhajtottam és folytattam a munkát
-Nem fáj? -az arcomra mutatott
-Mi? -értetlenkedtem
-A szemed! Nagyon durva.
-Ja csak kicsit. -zavartan visszanéztem a laptopra
-Ha csak a bal oldalad nézem, olyan mintha be lennél állva. -röhögött

Ráztam a fejem, próbáltam koncentrálni, de folyton viccelődött.

-Eddie, ott hátul találsz olyan könyvet ami érdekelhet. -mutattam magam mögé