"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Pénteken délután Noah ücsörgött a konyhában, vele szemben foglaltam helyet. Vártuk míg Lola leér a földszintre és elindulhatnak az exem nagyszüleihez. Úgy tűnik az egyetlen ember aki békét hozhat az Lola. Minden dühüket félretették, annyira szeretik a lányunkat, izgatottan várták, hogy újra láthassák.
Alap dolgokról beszélgettem Noahval. A nagylányunk jegyeiről, a bútorokról amiket vett neki és a munkámról. Kis csend lett úrrá a szobában, amit az exem tört meg.
-Tudom, hogy nem tartozik rám, de nem vagytok már együtt? -rám pillantott -Tényleg nem tartozik rád. -felemeltem a szemöldököm -Sofi, azért mert nem jegyeztem meg, még nem vagyok vak. Látom. -Miről beszélsz? -összefontam magam előtt a karjaimat -Bántott? -idegesen nézett a szemeimbe -Nem! -határozottan rávágtam -Akkor te fojtogatod saját magad? -le sem vette rólam a szemét -A magánéletemhez nincs közöd! -Igazad van, de attól még nem fogom hagyni, hogy bántson! A 14 évünk alatt bántottalak valaha? -Nem. -halkan válaszoltam -Mi történik veled? Rád sem ismerek! -Szakítottunk. Most boldog vagy? -gúnyosan néztem végig rajta -Nem, mert bántott. És ha meglátom akkor kicsinálom! -Ne avatkozz bele! Ha megtudom esküszöm -Mi lesz Sofi? -Csak hagyj ezzel a témával, nem akarok róla beszélni! -ingerülten feleltem -Mit csinált veled? -Semmit. -ráztam a fejem
Feszülten bólogatni kezdett, majd közelebb hajolt és megfogta a felsőmet, lentebb húzta a nyakamon majd mikor látta, hogy mekkora folt van rajta hátrahúzódott. Idegesen az arcához kapott, majd rám pillantott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Megölöm. -suttogta mérgesen -Kérlek Noah, maradj ki ebből. Vége van, már nem számít. -Nem számít? Szerinted annyiban hagyom? -Feleslegesen idegeskedsz. Különben sem értem miért érdekel. -legyintettem -A gyerekem anyja vagy! Attól, hogy nem vagyunk együtt még törődök veled! Megvédelek Sofi! De ha nem beszélsz nem kérsz segítséget akkor nem tudok segíteni! Hagyd, hogy segítsek! -Nem kell. Mondom, hogy végeztem vele! -Ha meglátom a közeledben, vagy a lányunk közelében kinyírom! -halálosan komoly tekintettel nézett rám -Ilyen nem lesz, szóval nem szükséges megölnöd senkit. -forgattam a szemeimet -Sajnállak. -szánakozóan nézett rám
Pont úgy ahogyan én rá múlthéten.
-Noah értékelem a törődést, de tényleg nem kell aggódnod. -hátradőltem a széken -Megszakad a szívem, mi történt veled? Hol van az a Sofi akit megismertem? Hol az a vidám lány? Nézlek, de nem látlak!
Felállt és mellém sétált, lassan magához húzott és megölelt. Összerezzentem, ekkor lenézett rám.
-Ne, tőlem nem kell félned! Nem fogom hagyni, hogy hozzád érjen mégegyszer! Jó?
Bólogattam, könnyes tekintettel. Bármennyire is próbáltam tartani magam elöntöttek az érzelmek. Rohadtul éreztem magam.
