"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Pénteken délután Noah ücsörgött a konyhában, vele szemben foglaltam helyet. Vártuk míg Lola leér a földszintre és elindulhatnak az exem nagyszüleihez. Úgy tűnik az egyetlen ember aki békét hozhat az Lola. Minden dühüket félretették, annyira szeretik a lányunkat, izgatottan várták, hogy újra láthassák.
Alap dolgokról beszélgettem Noahval. A nagylányunk jegyeiről, a bútorokról amiket vett neki és a munkámról. Kis csend lett úrrá a szobában, amit az exem tört meg.
-Tudom, hogy nem tartozik rám, de nem vagytok már együtt? -rám pillantott -Tényleg nem tartozik rád. -felemeltem a szemöldököm -Sofi, azért mert nem jegyeztem meg, még nem vagyok vak. Látom. -Miről beszélsz? -összefontam magam előtt a karjaimat -Bántott? -idegesen nézett a szemeimbe -Nem! -határozottan rávágtam -Akkor te fojtogatod saját magad? -le sem vette rólam a szemét -A magánéletemhez nincs közöd! -Igazad van, de attól még nem fogom hagyni, hogy bántson! A 14 évünk alatt bántottalak valaha? -Nem. -halkan válaszoltam -Mi történik veled? Rád sem ismerek! -Szakítottunk. Most boldog vagy? -gúnyosan néztem végig rajta -Nem, mert bántott. És ha meglátom akkor kicsinálom! -Ne avatkozz bele! Ha megtudom esküszöm -Mi lesz Sofi? -Csak hagyj ezzel a témával, nem akarok róla beszélni! -ingerülten feleltem -Mit csinált veled? -Semmit. -ráztam a fejem
Feszülten bólogatni kezdett, majd közelebb hajolt és megfogta a felsőmet, lentebb húzta a nyakamon majd mikor látta, hogy mekkora folt van rajta hátrahúzódott. Idegesen az arcához kapott, majd rám pillantott.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Megölöm. -suttogta mérgesen -Kérlek Noah, maradj ki ebből. Vége van, már nem számít. -Nem számít? Szerinted annyiban hagyom? -Feleslegesen idegeskedsz. Különben sem értem miért érdekel. -legyintettem -A gyerekem anyja vagy! Attól, hogy nem vagyunk együtt még törődök veled! Megvédelek Sofi! De ha nem beszélsz nem kérsz segítséget akkor nem tudok segíteni! Hagyd, hogy segítsek! -Nem kell. Mondom, hogy végeztem vele! -Ha meglátom a közeledben, vagy a lányunk közelében kinyírom! -halálosan komoly tekintettel nézett rám -Ilyen nem lesz, szóval nem szükséges megölnöd senkit. -forgattam a szemeimet -Sajnállak. -szánakozóan nézett rám
Pont úgy ahogyan én rá múlthéten.
-Noah értékelem a törődést, de tényleg nem kell aggódnod. -hátradőltem a széken -Megszakad a szívem, mi történt veled? Hol van az a Sofi akit megismertem? Hol az a vidám lány? Nézlek, de nem látlak!
Felállt és mellém sétált, lassan magához húzott és megölelt. Összerezzentem, ekkor lenézett rám.
-Ne, tőlem nem kell félned! Nem fogom hagyni, hogy hozzád érjen mégegyszer! Jó?
Bólogattam, könnyes tekintettel. Bármennyire is próbáltam tartani magam elöntöttek az érzelmek. Rohadtul éreztem magam.
