Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Hívás

Dolgoztam amikor Jason szinte berontott a könyvtárba.

-Mi a baj? -félve kérdeztem meg amikor a pultomhoz ért
-Chrissy!
-Mi van Chrissyvel? -színészeket megszégyenítő alakítással játszottam a döbbentett. Reménykedve, hogy nem tud Eddieről.
-Kidobott. -mérgesen szinte kapkodta a levegőt
-Oh annyira sajnálom. Mi történt? -ismét díjnyertes alakítást nyújtottam
-Azt mondta, már nem érzi azt, mint az elején. -felháborodva mondta öcsém

Két évig alkottak egy párt.
Ennyi egy kapcsolat, az egyik fél ráun a másikra és kész, vége.
Egy pár szó, és elengedjük az olykor annyira szeretett ember kezét.
Borzasztó belegondolni, hogy minden múlandó.

-Annyira sajnálom.

Kisétáltam a pultom mögül és megöleltem, bűntudatot éreztem, hiszen csak a kisöcsém.

-Jó elég. -eltolt magától

Dühösnek tűnt, csalódottnak.
Soha életében senki sem mondott neki nemet, mindig mindent megkapott.
Az élet első nagy pofonját kapta.

-Tudom, hogy nehéz, és klisé, de jobb lesz idővel. Találsz magad mellé majd olyasvalakit aki megérdemli a szereteted. -nyugtattam előtte állva
-Elhanyagoltam mostanában, miattam van. Vissza kell szereznem. Mond mit kéne tennem? Te nő vagy, értesz ezekhez a női izékhez. Mit csináljak? -kétségbeesetten nézett rám

Mély levegőt vettem, egyre jobban gyötört a bűntudat.
Annyira sajnáltam.

-Engedd el, ha valóban szeret visszamegy hozzád. Ha viszont már nem érzi azt amit régen, akkor hagyd. Emelt fővel hagyd elmenni.

Röhejes, hogy ezeket mondtam, ekkor még mit sem sejtve arról, hogy hamarosan minden méltóságom hátrahagyva, szinte térden állva fogok könyörögni Billynek, hogy ne hagyjon el.

-Igazad lehet, nem fogok egy nő miatt kiborulni. -hergelte magát
-Na látod, fiatal vagy még. Élj, szórakozz. -megveregettem a vállát
-Amúgy Noah keresett.
-Miért?
-Nem tudom Sofi, nem mondta. Hívd fel, vagy mit tudom én. -legyintett és hátát fordított

Leforrázva álltam a könyvtár közepén.
Mióta visszaköltöztem Hawkinsba nem keresett az exem.
Reménykedtem, hogy nem azért akar elérni, mert Lolát magának akarja.
Mindenféle forgatókönyv lejátszódott a fejemben.
Remegve fogtam meg a telefonom és tárcsáztam a számát.
Mintha órákig csengett volna mire felvette.

-Végre, új számod van? És én miért nem tudom? -hadarta
-Neked is Szia Noah. Mit akarsz?
-Találkoznunk kéne, megbeszélni a láthatásokat. Tudod Lola nem csak a te lányod.
-Oh hát így négy hónap után előtört belőled az apai ösztön? -gúnyolódtam
-Nincs kedvem a hülyeségeidhez Sofia, csak mond mikor találkozhatunk.
-Jó nekem mindegy. Talán szombaton, úgy 11 körül? Elküldöm a címet. És ne késs!
-Jól van.

Megszakította a hívást.
Lefagyva álltam, nem akartam, hogy belerondítson az életünkbe.
Lola mindig is anyás volt, Noah aranyos odaadó volt mindig, de nem töltött vele minőségi időt sosem.
Csak a munkának élt, na meg a legjobb barátnőmnek.
Most hirtelen apaként akart viselkedni, ami szuper is, de Lolának megvan a saját kis napi ritmusa és élete.
Kaliforniába akarunk költözni a nyáron, hogy fogjuk megoldani a láthatásokat?
Belemegy-e Noah, hogy olyan messzire vigyem a lányunkat?
Kavarogtak a gondolataim, le kellett ülnöm.

Délután mikor felvettem az iskola előtt elmondtam neki, hogy az apja látni akarja.
Nem tűnt izgatottnak, olyan semmilyen arccal nézett rám hatalmas barna szemeivel.

-Szeretné ha néha elmennél hozzá.
-Minek? -döbbenten kérdezett vissza lányom
-Mert az apád?
-Megvagyok nélküle, nem vagyok ovis. Eddig se hiányzott. -morcosan összekulcsolta a kezeit maga előtt