Broken Boy | Billy Hargrove x Sofia +18

Törődés

Fél órával később halk kopogás hallatszott az ajtómon.

-Hagyjál. -morogtam

Nem tudtam ki lehet az ajtó túloldalán, de nem is érdekelt annyira szenvedtem.

-Ezekszerint még élsz. -kinyitotta az ajtómat, majd becsukta maga mögött

Egészen az ablakomhoz sétált, kitárta és leült a párkányra, bámulta az éjszakai sötétségben úszó utcát.

Billy jelenléte valamiféle megnyugvással töltött el, lehunytam a szemem, éreztem a bőrömön a nyári szellőt, ami a nyitott ablak miatt járta át a szobát.
A szellő, a kölnijének az illatával keveredett össze és ez, az egész szobát körbelengte.

-Szeretem. -motyogtam az orrom alatt
-Mit Sofia?
-Az illatod. -halkan feleltem, szinte félálomban voltam

Egyre nehezebbé vált a szemhéjam, elaludtam, hisz biztonságban éreztem magam.

Reggel kilenc körül anya nyitott be a szobába, azt hitte egyedül vagyok.

-Jaj kicsim nem tudtam, hogy itt éjszakázott Billy! -zavartan csukta be az ajtót

Én meg zavartan ültem fel, akkor láttam, hogy Hargrove az ágyam előtt lévő székben alszik, kigombolt inggel.

-Basszus! -magam köré csavartam a takarómat és felálltam

Kivettem a szekrényből a ruháimat amikben tegnap átjöttem és betipegtem a fürdőmbe.

Gyorsan magamra rángattam a nyári ruhám, sietősen megmostam az arcom és fogam.
Még mindig próbáltam a lehető legjobb formámat hozni előtte, magam sem értettem miért.

Amint kinyitottam az ajtót, szinte Billybe ütköztem mert az épp előtte állt.

-Sofia. -lenézett rám
-Szia. -lesütöttem a szemem
-Szabad? -mutatott mögém

Gyorsan félre álltam, hogy be tudjon menni.
Hallottam, ahogy megnyitja a zuhanyt.
Toporogtam a szobám közepén, most megvárjam mielőtt lemennék? Vagy csak menjek le?

-Anya reggeli! -kiabálta Lola

Ekkor el is döntöttem magamban a dolgot és lesiettem a lépcsőn, éreztem a családom égető tekintetét magamon.

-Jó reggelt kicsim! Billy nem jön?
-De, de! Mindjárt jön. -bólogattam
-Itt aludt? -döbbenten nézett rám Jason
-Uhum. -motyogtam a tányérom fölé hajolva

A testvérem megrúgta a lábam az asztal alatt, összeráncolt szemöldökkel néztem rá, ő meg grimaszolva vissza rám.

Anya megpillantotta Billyt, ahogyan az lesétál a lépcsőn.

-Jó reggelt! Gyere ülj le!
-Jó reggelt. Nagyon kedves Amber, de mennem kell. -olyan színészi alakítást nyújtott, hogy majdnem félrenyeltem
-Üres hassal márpedig nem engedhetlek el! -megindult felé anya
-Egy angyal vagy. -mosolygott anyámra, aki pironkodva kihúzta az egyik széket mellettem, jelezve, hogy üljön le

Apám a fiúkat dicsérte a sikeres államvizsgájuk miatt.
Be sem állt a szája, büszke volt.

Billyre pillantottam zavartan, majd a tányéromat kezdtem bámulni.
Nem értettem miért maradt mellettem éjszaka.