Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

1. Rész

A szobámban ültem az ágyamon, miközben a ruháimat hajtogattam össze. Aztán a már összehajtogatott ruhadarabokat beletettem az előttem lévő hatalmas bőröndbe.

Úgy izgulok!

Holnap kezdem meg tanulmányaim az Árnyvadász Akadémián.

Erre vártam egész nyáron!

Igen jól olvastad, árnyvadász vagyok. Az árnyvadászok is járnak suliba, hogy kiképezék őket a harcra és még mellette elméletet is tanulnak.

Miután bepakoltam a bőröndömbe, megpróbáltam behúzni annak cipzárját, ami nem igazán akart sikerülni.
– Ahj..kellett nekem ennyire telepakolni – nyafogtam, miközben a bőröndre térdepeltem.

Ekkor valaki kopogtatott szobám ajtaján.

– Gyere! – kiáltottam, s közben végre sikerült behúznom a cipzárt.

Egy fej kukucskált be az ajtón, ami a bátyámhoz tartozott.
– Kész vagy? – kérdezte rámpillantva.

– Ühüm – szálltam le a bőröndről, mire ő bejött a szobámba és kezébe vette az említett tárgyat.

– Gyere menjünk – majd ki is lépett a folyosóra, én pedig utána eredtem.

Már ma az Akadémiára kell mennünk, hogy elfoglaljuk a szobáinkat és megismerkedjünk a szobatársainkkal. Vagyis már csak nekem kell megismerkednem velük, mivel Alec már egy éve jár oda. Remélem kedves szobatársakat kapok és jóba leszek velük.

Mikor odaértünk a Catarina által nyitott portálhoz, odaléptem a szüleimhez. Anya szokása szerint csinosan felöltözve állt apám mellett. Haja feszes kontyba pihent feje tetején, s sötétkék testhez simuló ruhája kiemelte csinos alakját.
Apa az egyik kedvenc fekete öltönyét viselte, egy fehér inggel és anyának a ruhája színéhez hasonló nyakkendővel.

– Vigyázz magadra kincsem! – ölelt magához anya, mire én viszonoztam gesztusát.

– Nyugi Anya, úgy lesz – mosollyam az arcomon engedtem el és végül egy puszit nyomtam az arcára.

Miután apámtól is sikerült elbúcsúznom a bátyámhoz kullogtam, aki már a portál előtt várt rám.

– Vigyázz a húgodra! – intézte szavait Alecnek Édesapánk, a tőle megszokott rideg és kimért hangjával.

– Ne aggódj, vigyázni fogok – dohogott, majd felkapta a saját bőröndjét is, s belépett a portálba.

Hát mostanság eléggé feszült volt a hangulat bátyám és a szüleim között.

– Sziasztok – köszöntem még utoljára egyet a szüleimnek, ezt követően intettem egyet a portál mellett álló Catarinának, majd én is belevetettem magam a portál kékségébe...