Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

24. Rész

– Elkéne indulni visszafele, már kezd besötétedni – néztem körbe. A fiú észbe kapott, s ő is körülnézett.

– Lehetetlen, hogy visszataláljunk ilyen sötétben – rázta meg a fejét. – Ha az emlékezetem nem csal akkor nem messze van a faház, ahol pár éven át nevelkedtem – pillantott rám a beleegyezésemre várva.

– Akkor ajánlom, hogy ne csaljon az emlékezeted – bólintottam. Igaza van Jace-nek, tuti nem találnánk vissza, sőt lehet hogy találkoznánk is pár démonnal, s nagyon nem akartam démon vacsora lenni.

A fiú megindult az egyik irányba, közben kihúzott a fegyvertartójából egy szeráfpengét, ami fényesen villant fel. Ez jelezte, hogy tényleg egy árnyvadász fogta meg a fegyvert. Ezeket a fegyvereket a vasnővérek készítik és csak azok használhatják, kiknek angyal vér folyik az ereikben.

Szorosan a szőkeség mögött lépkedtem.

– Mikor érünk már oda? – kérdeztem türelmetlenül.

– Még csak öt perce sétálunk – horkant fel az előttem lépkedő fiú.

– Jól van na, csak kérdeztem. Nem kéne leharapni a fejem – mondtam durcásan, keresztbe fonva a karjaim, ezzel jelezve, hogy besértődtem.

– Inkább maradj csöndben, mert idevezeted az összes démont – korholt le, majd a válla fölött hátranézett rám.

– Te csak ne parancsolgass nekem! – emeltem meg a hangom.

Jace inkább nem mondott semmit csak megajándékozott egy dühös pillantással, majd maga elé bámulva sétált tovább. A szöszi maga elé meredve lépkedett, én pedig mögötte kullogtam, azért imádkozva, hogy odataláljunk ahhoz az átkozott faházhoz. Hirtelen valami az oldalamnak csapódott és már a földön is találtam magam. Fölöttem egy Raum démon magasodott. Felém kapott, hogy belém harapjon. Éppen hogy súrolta hegyes fogaival a nyakam, mivel visszatartottam a kezemmel. Próbáltam leszedni magamról de sokkal erősebb volt, mint én azt gondoltam volna.

– Jace! – kiabáltam. Igazán leszúrhatná, ha már ott van nála a szeráfpenge.

A fiú hátrapillantva meglátott engem, s futni kezdett felém. Odaérve a démonba mélyesztette pengéjét, ami összezsugorodva tűnt el, ezzel visszakerült a saját dimenziójába. Jace a kezét nyújtva felsegített, de pont abban a pillanatban elsötétült előttem minden...