Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

2. Rész

A portálból kilépve egy nagy épülettel találtam szemben magam. Régies kőépület volt, mely hasonlított egy középkori reneszánsz stílusú kastélyhoz. Elképesztően nézett ki, de mégis volt benne valami hátborzongató is.
Emellett az ajtaja felett ott díszelgett a hatalmas "Árnyvadász Akadémia" felirat.

– Gyere, erre van a kollégium – indult el Alec az egyik irányba. Még érezhető volt rajta a feszültség a nemrégiben történő beszélgetése miatt Apával, ha egyáltalán lehet azt annak nevezni.

Miközben követtem a bátyámat, izgatottan kapkodtam ide-oda a fejem, hogy mindent megtudjak figyelni.
Olyan csodálatos volt. El se tudtam hinni, hogy megtörtenik velem mindaz, amire már évek óta vártam.

Rajtunk kívül páran már lézengtek az Akadémia nagy udvarán.

Hamarosan oda is értünk a hatalmas tömbépülethez, ami újabbnak tűnt az Akadémia régies épületénél. Alec belökte lábával az ajtaját, majd beléptünk.

Elénk egy lépcső tárult, mellette pedig egy pult, aminél egy középkorú nő ült.

– Maradj itt a bőröndökkel, megyek, elkérem a kulcsokat – rakta le a földre a két poggyászt, majd a pulthoz lépett.

Váltott pár szót a nővel, utána a kulcsokkal a kezében tért vissza hozzám, amiket odaadott és a bőröndökkel a kezében elindult felfelé a lépcsőn.
Kettesével szedtem a fokokat, hogy utol tudjam érni őt.
Megtorpanva az első emeletnél kérdő tekintetével pillantott rám.

– Hanyas a te szobád? – kérdezte, én pedig a kulcson lévő apró táblára néztem.

– Huszonötös – néztem fel rá.

– Az a második emeleten van, ha jól tudom – lépkedett fel tovább a lépcsőn.

Követtem továbbra is, majd amikor felértünk a következő emeletre, befordultunk a hosszú folyosóra megkeresni a szobámat.
Jobbra-balra kapkodtam a fejem, hogy lássam melyik ajtón melyik szám szerepel.

– Huszonhárom...huszonnégy...huszonöt, itt van – fékeztem le a megfelelő számmal ellátott ajtó előtt.

A szobába belépve egyből körülnéztem. A jobb oldali ágyon egy szőke hajú lány ült, aki amint meglátott engem azonnal felpattant.

– Sziaaa... – sipította, miközben nagy vigyorra görbült az ajka. Miután megpillantotta a mögöttem felbukkanó Alecet hozzátette – sztok.

– Szia – mosolyogtam vissza rá, mire visszakapta rám a fejét.

– Már azt hittem, hogy örökre kettesbe kell lennem vele – panaszkodott a másik ágy felé nézve, ami a bal oldali a sarokban helyezkedett el.
Egy vöröses hajú lány ült ott és valamit olvasott. Eddig észre se vettem.

– Van nevem is – morogta a lány fel sem nézve a könyvéből.

– Aszem én inkább nem is zavarok tovább – rakta le Alec a szabad ágyra a bőröndöm, majd odalépett hozzám.
– Ha valami baj van akkor megtalálsz a szobámban – nyomott egy lágy puszit a homlokomra, s az ajtóhoz lépdelt.

– Rendben, szia – mosolyodtam el gesztusától.

– Szi..szia – dadogta a mellettem álló lány, miközben le sem vette szemét a bátyámról, már szinte csöpögött a nyála. Fúj.

Viszont a sarokban kuksoló vöröske köszönésre sem méltatta a fiút.

– Sziasztok – csukta be maga után az ajtót, miután elhagyta a helyiséget...