Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

72. Rész

– Jace, ki ez a lány? – fonta keresztbe a karját a vöröske, engem pedig fejen csapott a felismerés. Hát ez az a lány, akiről Jace mesélt. Az exe, aki a mondénok közt él, és megcsalta őt az állítólagos legjobb barátjával.
– Ahhoz neked semmi közöd! Mit keresel itt? – felelte feszülten, majd egy mozdulattal maga mögé taszított engem. Inkább semmit sem reagáltam tettére, hanem csendben figyeltem a történéseket.
– Felkértek, hogy tartsak itt előadást az emberek közti életről. Mikor megérkeztem mondták, hogy te is itt tanulsz úgyhogy gondoltam megkereslek mivel maradt egy-két lezáratlan ügyünk – mondta.
– Hát tudtommal nekünk nincs semmi lezáratlan ügyünk – s már zárta is volna rá az ajtót viszont ezt Clary megakadályozta.
– Jace, kérlek beszéljük meg! Utána esküszöm, hogy elmegyek és rád se nézek míg itt leszek – könyörgött.
– Mit lehet azon megbeszélni, hogy megcsaltál? Nem hiszem, hogy bármit is félre érthettem azon, mikor láttalak titeket csókolózni azzal a patkánnyal! Ne bolygassuk fel a múltat! Én már rég túlléptem rajtad és boldog vagyok mással – felelte némi nyugodsággal a hangjában, de még azért lehetett érezni rajta a feszültséget.
– Attól, hogy egyszer patkányá változtatták, még nem az – állt a barátja védelmébe Clary.
– Na látod most is őt véded! – vágta rá a fiú.
– Inkább ezt a beszélgetést folytassuk bent, négyszemközt – terelte a témát. Mondatában direkt kihangsúlyozta a négyszemközt szót, közben Jace válla fölött rámnézett.
– Nem, ennek a beszélgetésnek most véget vetek, és nagyon szépen megkérlek, hogy távozz. Nincs kedvem többet beszélgetni veled sem erről sem semmiről – mondta, majd rácsapta az ajtót. Ezután az ágyához ment és annak szélére ült. Kezeit térdeire támasztotta. Ideges tekintettel bámult maga elé. Meg nem tudtam volna állapítani, vajon mi járhatott akkor abban a percekben a fejében. Még egy ideig csak nézett maga elé, majd tenyereibe temette az arcát. Azt tartottam helyesnek, hogy inkább nem kérdezek rá az előbb történtekre, hanem odamentem hozzá és leültem mellé...