Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

26. Rész

Mikor reggel kinyitottam a szemeim egyből vissza is csuktam. A reggeli napfény besütött az ablakon ezzel kis híján megvakítva engem. Amint sikerült megszoknom a fényt az engem bámuló fiú felé fordultam.

– Mi az? – kérdeztem kómásan a szememet dörzsölve.

– Semmi, csak cuki vagy, ahogy alszol – vigyorgott.

– Ne nézz, miközben alszom – morogtam, s a fejemre húztam a takarót, mire elnevette magát.

– Mennyi az idő? – kukucskáltam ki a paplan alól, mire ő elvette az éjjeli szekrényről a telefonját.

– Tíz óra lesz kilenc perc múlva – olvasta le az időt a kijelzőről.

– Alec ki fog minket nyírni – kerekedtek ki barna íriszeim.

– Majd magamra vállalom az egészet és csak engem fog kinyírni – mosolygott rám, felállt és magára rángatta a földön heverő nadrágját. Szememmel végig kísértem tevékenységét, majd észbe kapva én is felkeltem az ágyból, s összeszedtem magam.

– Mehetünk? – húzta fel a bőrkabátja cipzárját.

– Igen – bólintottam, majd elindultunk az ajtó felé. Jace kilökte a faajtót, aztán engem előre engedve kiléptünk a faházból.

Előkapott a zsebéből egy  kulcsot majd az ajtóba helyezve elfordította azt.

– Gyakran szoktál ide jönni? – kérdeztem, ő pedig zsebre vágva a fémdarabot mellém lépett.

– Igen – bólintott, miközben egymás mellett kullogva elindultunk az akadémia felé.
– Amikor rád találtam a tónál akkor is onnan jöttem. Suli után mindig elmegyek oda vagy egyedül vagy valaki mással – ekkor egy pajkos vigyorral az arcán rámnézett.

– Aha, szóval te ott szoktad megfektetni a lányokat.

– Téged is ott foglak – cukkolt engem ugyanazzal a pajzán arckifejezéssel az arcán.

A legrosszabb az volt ebben az egészben, hogy abban az ágyba aludtam, amelybe ő megfektetett már kitudja hány lányt. Azután meg valószínűleg eldobta őket, mint valami megunt játékot.

– Na arra várhatsz!

– Fogok is – mosolygott.

Minnél közelebb kerültünk az akadémiához, annál jobban féltem, hogy Alec mit fog mondani. Biztos halálra aggódja magát. Nem kellett volna az erdőbe mennem. Inkább maradtam volna a lányokkal és néztünk volna valami uncsi filmet. De ez ellen már nem tehettem semmit. Nem tudom visszatekerni az időt. Inkább beletörődtem, majd időközben beléptünk az akadémia már ismert területére...