Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

8. Rész

– Tuti – kuncogott Sara.

Ekkor a csengő megszólalt, én pedig a könyvemet kivéve becsuktam a szekrényemet, majd a lány felé fordultam.

– Majd szünetben találkozunk – mosolyogtam.

– Rendben, addig is szia – ajka neki is mosolyra görbült.

Elköszöntem tőle, s elindultam megkeresni a termet, ahol a következő órám lesz. Mikor sikeresen meg is találtam, bementem és leültem az egyik üres padhoz.

Nem sokkal később egy harmincas éveiben járó férfi lépett be a terembe.

– Sziasztok, mindenki itt van? – nézett végig rajtunk és a tanári asztalnak támaszkodott.

– Daniel nincs itt...még – válaszolta az egyik lány.

– Gondolhattam volna, az a gyerek mindig csak késik – forgatta meg a szemét.
– Na de addig vágjunk is bele az órába. Köszöntöm az újakat, én James Carstairs vagyok. A velem töltött órákon a rúnákról fogtok tanulni – ecsetelte, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, s egy fiú esett be rajta.

A térdére támaszkodva nézett fel a tanára.

– Elnézést a késésért, Mr. Carstairs – kapkodta a levegőt.

– Már megszoktuk tőled Daniel, na menj ül le, mielőtt elájulsz itt nekem – felelte, mire páran elnevették magukat.

A fiú felegyenesedett, majd az osztály felé nézett, hogy helyet keressen magának. Barna haja izzadt homlokára tapadt, aztán egyszercsak tekintete megállapodott a mellettem lévő üres széken, s az arcára kiült széles vigyorral elindult felém. Jaj, csak ezt ne...

– Hali – mosolygott rám, miután ledobta magát mellém.

– Szia – néztem rá unottan.

Daniel kiszedte a cuccát a táskájából, majd tekintete ismét megállapodott rajtam.
– Hogy hívnak? – döntötte oldalra a fejét, közben még mindig ott volt az arcán az a levakarhatatlan mosoly.

– Hope – néztem rá a szemem sarkából.

– Szép név egy szép lánynak. Gondolom te már tudod a nevem – vigyorgott. Nem fáj már a szája ettől a sok vigyorgástól?

– Mr. Midwinter kérem figyeljen az órán, ha nem akar évvégén megbukni – mondta a tanár Danielhez intézve szavait, majd hozzátette. – Óra után is ráérsz csajozni.
Az utóbbi mondatához egy nagy "huu"-zás társult, ami a teremben ülő többi fiútól származott. Daniel zavarában lejjebb csúszott a széken, mire én halkan elkuncogtam magam.

Mr. Carstairs tovább tartotta az órát, ami szintén hamar eltelt. A kicsengőt meghallva összepakoltam a cuccom, majd a kezembe felvéve kiindultam a teremből a fiú társaságában...