Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

22. Rész

[Alec szemszöge]

A két fiú csak intett egyet a melettem álló boszorkánymesternek.

– Magnus, ők pedig a barátaimnak nevezett emberek Jace és Gabriel, bármilyen meglepő is ez – bicentettem a két fiú felé.

– A barátainak nevezett minket, ez olyan megható – rakta a szívére a kezét Jace és Gabe-re nézett.

– Baráti ölelés! – kiáltott fel a másik fiú aztán egyszerre felpattantak, s megöleltek engem. Jaj, csak ezt ne.

Unottan néztem Magnus-re és Hope-ra, akik egymás mellett álltak, próbálták visszatartani a nevetést.

– Na jó elég lesz, mert már nem kapok levegőt – szedtem le magamról a két fiút.

– Jól látom, hogy az egy Herondale gyűrű? – szólalt meg Magnus.

Mindannyian az említettre kaptuk a fejünket. Jace a nyakában lógó családi gyűrűjére nézett, majd a tenyerébe rejtette azt.
– Igen, de ez miért érdekel? – komolyodott meg a fiú.

– Sok Herondale-t ismertem életem során, köztük Will Herondale-t – mosolyodott el. Már régebben mesélt nekem Will-ről, sok közös emléke van azzal a fiúval. Ő volt az első árnyvadász, akivel jóba volt.

– Na és ő is utálta a kacsákat? – kérdezte a szöszi. Hát ennél jobb kérdést nem is tehetett volna fel. Mondjuk tény is való, hogy tényleg utálja a kacsákat.

– Igen, nem is kicsit – nevetett fel édesen.
– Volt is egy terve a kacsák ellen. Mégpedig az, hogy megeteti a londoni Hyde parkban lévő kacsákat kacsapástétomal, ezzel kitenyésztve egy új kannibál kacsafajt – erre mind felvettünk.

– Ez nem is olyan rossz ötlet – jelentette ki Jace, mire mi újra jót kacagtunk.

Órákig beszélgettünk mindenféléről. Néha felnevettünk valaki megjegyzésén. De, mint mindig most is elszaladt az idő. Amikor már a húgom indulni készült, jó bátyhoz méltóan felajánlottam, hogy lekísérem a szobájába. Miután elköszönt mindenkitől nekivágtunk a pár perces utunknak. A megfelelő emeletre befordulva hamarosan meg is érkeztünk. Az út alatt meg se szólaltunk, csak csendben mentünk egymás mellett.

– Jó éjt – ölelt meg Hope, s nyomott egy puszit az arcomra, mire mosolyra görbült a szám.

– Neked is – borzoltam össze a haját, amit természetesen utál. Szúrós tekintettel méregetett.

– Ezt még visszakapod, Alexander Gideon Lightwood – jelentette ki, majd egy ördögi vigyor kiséretében belépett a szobájába...