Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

59. Rész

A nagy belépőm által, az összes teremben tartózkodó rám kapta a fejét. Lihegve tűrtem a fülem mögé a szemembe lógó tincset.
– Elnézést a késésért Mrs.Penhallow – néztem a rezzenéstelen arcú nőre, majd elindultam a helyemre.
– Hova ilyen sietősen Ms.Lightwood? – megtorpantam. Éreztem, ahogy tekintete a hátamba furódik. – Maga lesz a mai felelő szóval kérem fáradjon vissza ide.
Nagy lélegzetet véve fordultam vissza. Mostanában mindenki engem akar feleltetni vagy mi? A tanári asztal mellett megállva pillantottam a nőre kérdéseit várva.
– Mit tudsz elmondani az egyezményről? – kérdezte, miközben hátradőlve széken összefonta karjait.
–1872-ben aláírtak egy egyezményt, ami biztosította, hogy az alvilágiak és az árnyvadászok békében éljenek egymással.
– Miért kellett létrehozni ezt az egyezményt?
– Mert az árnyvadászok a kezdetek óta lenézték az alvilágiakat és nem igazán vegyültek velük, mivel ők részben emberek, ugyanakkor démoniak is. – Ki kezdeményezte? – Többek között Ralf Scott a Londoni vérfarkasok egykori vezetője.
– Mostmár helyet foglalhatsz – bólintott a nő, majd az asztala fölé hajolva befirkantotta a jegyem. Elindultam a helyem felé, majd mikor odaértem ledobtam magam Sara mellé.
– Hali – köszöntem a lánynak, aki egyből rám kapta a fejét.
– Miért késtél? Hol voltál? – támadott le a lány köszönés helyet.
– Belemélyültem az olvasásba és nem hallottam a csengőt – hazudtam olyan hihetően, hogy majdnem én is elhittem magamnak, amit mondtam. A szőkeség csak bólintott egyet ezzel biztosítva azt, hogy elhitte a hazugságom. Az óra további részében figyeltem a tanár mondanivalójára, amit enyhén gesztikulálva közölt velünk. Azután írni kezdett a táblára s mindenki másolni kezdte a füzetébe. Miután a csengő megszólalt az óra befejeztét jelezve, összepakoltam. Azután Sara kíséretében hagytam el a termet...