Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

2. Évad 7. Rész

– Hát de ez lehetetlen... – suttogtam lesokkolódva, miközben a rúnát bámultam, majd a lányra emeltem tekintettem. – Hogy lehetsz egyszerre vámpír és árnyvadász?
– Általam – válaszolt egy mély, reszelős hang a sötétség felől. Még a hideg is kirázott a hangjától. Ezután lépései töltötték be az alagutat, majd meg is pillanthattam a nemrég emlegetett Niklaus Mikaelsont. – Ki ez a lány Isabelle?
– Hope Lightwood – vigyorgott a férfira, majd rám.
– Ohh... Már régóta vártam ezt a pillanatott, hogy találkozzak az én kincsem ikertestvérével – lépdelt felém, aztán mikor elém ért leguggolt. Göndör haja a szemébe lógott, s a hatalmas vigyor még mindig ott volt az arcán. Ha úgy nézzük elég szívdöglesztő volt ahhoz képest, hogy több mint ezer éves.
– Én is – motyogtam. Talán már megváltozott volna? Nem tűnt olyanak, mint amilyenek emlegették. Lehet az apaság megváltoztatta.
– Ne tévesszen meg az álca, kedvesem! Maga vagyok az ördög – felelte, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Ekkor a szeme alatt fekete erek jelentek meg, s szeme sárgán világított. Aztán egy újabb vigyor kíséretében megvillantotta hegyes szemfogait.
– Milyen ízű az árnyvadász vér? Még sosem kóstoltam. Talán most itt az ideje – hajolt közel a nyakamhoz. Közben én teljesen ledermedtem, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
– Apa, ne! – kiáltott rá a lány.
– Sajnálom, azt hiszem kicsit elragadtattam magamat – tüntette el vámpír énjét, majd felállt, s Isabelle felé fordult. – Meddig tervezed idelent tartani?
– Addig amíg be nem látja, hogy velünk jobb élete lesz és nem akar visszaszökni New Yorkba – felelte a lány, miközben rámpillantott.
– Hát arra várhatsz – motyogtam. – Inkább neked kéne velem jönnöd az igazi családodhoz.
– Nekem a Mikaelsonék az igazi családom! Sokkal jobb lenne neked is velük, mint azokkal akik szimplán elfogadták a tudatot, hogy meghalt az egyik gyerekük! Egy anyának felkéne ismernie a lányát még akkor is, ha pár napos, de ő szerintem még csak meg sem nézte a holttestet. Utána se jártak, hogy az tényleg én vagyok-e, inkább beletörődtek, hogy kettő helyett már csak egy lányuk van – emelte fel a hangját. Valamilyen szinten egyet tudtam érteni vele, de ezt nem mutattam ki...