Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

53. Rész

Automatikusan a csuklómhoz kaptam a kezem, és megfogtam azt.
– Nekem elmondhatod, hogy mi történt akkor – feleltem halkan.
– Oké – egyezett bele némi gondolkodás után, majd visszament oda, ahol az előbb ültünk. Helyet foglaltunk egymás melett.
– Volt egy barátnőm, aki emelett az első barátnőm volt. Clarynek hívták. Egy évvel ezelőtt elmentem New Yorkba, hogy meglátogassam őt, mivel ott él az anyjával és a nevelőapjával a mondénok közt. Senki se nyitott nekem ajtót ezért bementem, a konyhába volt a legjobb barátjával, Simonnal – mesélte megfontolva szavait, majd nagyott nyelt. – Csókolóztak.
Az arrogáns és nagyképű Jace helyett most egy megtört fiút láttam. A látványtól összeszorult a szívem. Eközben az ég beborult, és elkezdett cseperegni az eső. A fiú felállt, majd ökölbe szorította mindkét kezét.
– Inkább induljunk vissza az Akadémiára, elfogunk ázni – indult meg. Gyorsan feltápászkodttam.
– Jace! – siettem elé, hogy elálljam az útját. Egyenesen a szemembe nézett felemás íriszeivel. – Sajnálom, hogy ez történt veled. Attól, hogy az a lány megcsalt én nem tennék ilyet.
– De... – kezdett bele mondatába, félbeszakítottam.
– Még nem fejeztem be! – Megfogtam az egyik ökölbe zárt kezét. – Elhiszem, hogy félsz, mert azt hiszed újra csalódás fog érni, de nem mindegyik lány ilyen. Csak gondold át ezt az egészet, kérlek!
Mindvégig a fiú szemébe néztem. Az eső egyre jobban esett, szinte már zuhogott. Percekig csak néztük egymást, aztán a fiú mézédes ajkait az enyéimre tapasztotta. Viszonozva a csókját a tarkójára helyeztem az egyik kezem, a másikat a vállán pihentettem. Ő a kezeit a vízes hajamba vezette. Testünk összesimult. Külső szemmel olyan lehetett, mint valami rossz romantikus film. A zuhogó esőben csókolóztunk csurom vízesen. Miután levegő hiányában szétváltunk halvány mosollyal az arcán nézett rám.
– Átgondolom – bólintott, mire én is elmosolyodtam. – Most már tényleg menjünk vissza.
– Rendben – indultunk meg. Kezét megfogva összekulcsoltuk az ujjainkat. Közben megpróbáltam elképzelni, hogy vajon milyen borzalmasan nézhetek ki. Valószínűleg már elkenődött a smink az arcomon, ezáltal úgy nézhettem ki, mint valami rossz horrorfilm szereplő.
Az utunk szótlanul telt, majd egy másfél óra után beléptünk az Akadémia területére...