Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

2. Évad 3. Rész

De ekkor felbukkant a semmiből Daniel, s próbálta visszafogni az adrenalintól felcsigázott Alec-et.
– Nyugodj már le! – ordított rá Dan, majd a mellkasára rakva a kezét fogta vissza őt.
– Mostmár tényleg menjünk – léptem oda hozzájuk, s megfogtam a bátyám egyik ökölbe zárt kezét. Daniel levette Alec-ről a kezét, majd körbenézve újra elkiáltotta magát.
– El lehet menni, nincs itt semmi látni való! – erre mindenki lassan szétszéledt, majd elindultak órára. A végére már csak Sara, Noora, Daniel és én maradtunk a folyosón. Alec, amint lehetősége volt rá elviharzott a helyszínről, pedig beszédem volt vele. Csak remélni tudtam, hogy egy tanár sem látta, hallotta az incidenst, mert annak tuti nem lett volna jó vége.
– Az Angyalra! Mi a szar volt ez? – kérdezte a vöröske.
– Most nincs kedvem erről beszélni – dörzsöltem meg idegesen az arcomat, aztán őket ott hagyva én is elindultam a következő órámra.
6 HÓNAPPAL KÉSŐBB
Gyors léptekben indultam meg az intézet központja felé. Még mindig a küldetést jelző sziréna hangja töltötte be az épületet, ezáltal nem lehetett hallani semmi mást. Kis koromban utáltam, s fülsüketítőnek találtam ezt a hangot, de évekkel később már egy esélyt jelentett arra, hogy talán én is résztvehetek egy bevetésen. A szüleim sosem engedtek el, arra hivatkozva, hogy kicsi vagyok, ami igaz is volt. De már elvégeztem egy évet az Akadémián, emelett betöltöttem a tizenhetedik életévemet is. Bezzeg a bátyám csak egy évvel volt idősebb, de ő már az egész intézetet vezethette, amíg a szüleink távol voltak.
Úgy gondoltam, hogy aznap újból bepróbalkozok, hátha sikerül. Bár sejtettem válaszát, ezért arra a napra voltak más terveim is célom teljesítése érdekében.
Levágtattam a pár fokos lépcsőn, s megálltam a bátyám mellett. Az asztalra támaszkodva bámulta a képernyőt, amin a küldetés adatai voltak.
– Nem – felelte, mielőtt szóra nyithattam volna a szám.
– Még nem is mondtam semmit – néztem rá durcásan.
– De tudom, hogy mit akartál kérdezni és a válaszom újból; NEM – vetette a hangsúlyt a "nem" szóra, közben rám emelte tekintetét. Szemei alatt sötét karikák helyezkedtek el, s haja kócos volt. Eléggé kikészítette ez a sok munka, ami az intézet vezetésével jár...