Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

2. Évad 9. Rész

Követtem, aztán az asztal előtt megállva figyeltem, ahogy előkészít mindent.
– Szabad? – nyúlt a kezem felé, mire válaszul csak bólintottam egyet. Ezután a csuklóm köré fonta ujjait, s a másik kezében lévő késsel megvágta a tenyerem. Halkan felszisszentem a fájdalomtól, majd figyeltem, ahogy az asztalon lévő világtérképre csepegteti véremet.
– Phasmatos Tribum Nas Ex Veras, Sequita Saguines, Ementas Asten Mihan Ega Petous – kántálta a latin szöveget, miután elengedett, közben én aktíváltam a gyógyítás rúnámat.
– Olyan mintha mindenütt ottlenne – felelte a térképet bámulva, miután abbahagyta a kántálást. Ekkor én is a térképre pillantottam, amelyen a vérem semerre se mozdult. – Valószínű, hogy valami vagy valaki blokkolja a bűbájt.
– Akkor most mi lesz? – kérdeztem, közben éreztem, ahogy elönt az ideg.
– Szépen túljárok az eszén egy kis fekete mágia segítségével – lépett a könyvespolcához, majd keresgélni kezdett.
– Oké akkor én addig szólok a többieknek erről az egészről – mentem ki az erkélyre, majd a korlátnak neki dőlve elővettem a telefonomat. Először Sara-t tárcsáztam, aki a második kicsöngés után fel is vette.
– Szia Alec! – köszönt vidáman a lány.
– Szia, tudnánk beszélni? Eléggé fontos és Hope-ról van szó – tértem egyből a lényegre.
– Öhm...persze. Mi történt? – kérdezte. Én ezután le is daráltam neki a tegnap este történteket.
– Te jó isten, ez borzalmas – szólalt meg egy kisebb hallgatás után. – Még ma elmegyek hozzátok New Yorkba, hogy tudjak segíteni a keresésben. Noora-nak meg Danielnek már szóltál?
– Még nem, először téged hívtalak fel, utánad fogom őket is tájékoztatni – feleltem, miközben az irónommal babráltam.
– Ohh té...tényleg? – hebegte a lány, amin nem tudtam nem elmosolyodni.
– Aha, miért?
– Csak kérdeztem – jött zavarba, amitől nekem egy még nagyobb mosoly terült el az arcomon.
– Khm... Na de most leteszem, mert még felkell hívnom a többieket is meg segíteni Magnusnek a varázslásban – feleltem, mivel eszembe jutott, hogy még rengeteg dolgom van, s nincs időm a trécselésre. Emelett csak úgy ott hagytam az intézetet, de ott akkor csakis Hope megtalálása volt a legfontosabb számomra...