Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

38. Rész

Kezemet nyaka köré fonva viszonoztam a csókját. Az Angyalra, mi a francot művelek? Pár perccel ezelőtt még April szájában járt, most meg már az én ajkamat falja és én ezt hagyom neki!?

– Mit képzelsz te magadról? – csattant a kezem az arcán, miután ellöktem magamtól.

– Ne mondd azt, hogy nem tetszett – emelte pirosodni kezdő arcához a kezét, s száját önelégült vigyorra húzta.

– Az előbb még azzal a másik lánnyal csókolóztál, akinek még a nevét se jegyezted meg! – sipítottam, majd őt kikerülve visszaindultam a terembe.

– De a te neved egy életre megjegyeztem Hope Lightwood! – kiáltotta utánam szórakozottan.

Nem foglalkozva vele belöktem az ajtót, és beléptem a bulizó diákok közé. A szememmel egyből valami ismerős arcot kezdtem el keresni. A szemem pillanatokon belül meg is akadt az egyik asztalnál ülő Daniellen. Elindultam felé, s odaérve ledobtam magam a mellette lévő székre.

– Miért ülsz itt egyedül? – fordultam a fiú felé.

– Noora Magnusszal táncol, Sara pedig Aleckel – biccentett a tömegben táncoló barátaink felé.

– El kell mondanom valamit, amit kérlek senkinek ne mondj el – muszáj volt valakinek beszélnem erről, és per pillanat a mellettem ülő fiút találtam legalkalmasabbnak arra a feladatra, hogy meghallgason.

– Mi történt? Megöltél valakit? – ijedten nézett rám.

– Mi? Dehogy is – ráztam meg a fejem, mire Dan megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőt.

– Jace megcsókolt – mondtam ki hirtelen, mire a fiú szemei kikerekedtek.

– Hogy mi? – kiáltott fel olyan magas hangon, amit egy lány is megirigyelt volna.

– Jól hallottad – csúsztam lejebb a székemen.

– Na és viszonoztad vagy mi?

– Igen, de aztán ellöktem, és felpofoztam, mert az előbb még azzal a lánnyal smárolt, akit elhozott a bálba.

– Elhozott magával valakit a bálba? – vonta fel szemöldökét.

– Igen, Aprilnek hívják, és gyönyörű lány. Mondjuk Jace még a nevét se jegyezte meg.

– Na, de akkor nincs semmi gond, nem? Megcsókolt, de te ellökted, és felpofoztad, majd meglesz ő azzal a másik lánnyal.

– De van baj – préseltem össze a számát.

– És mi lenne az?

– Az, hogy élveztem a csókot még, ha csak öt másodpercig is tartott – emeltem rá a tekintetem kétségbeesetten...