Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

2. Évad 1. Rész

Már július eleje fele jártunk azaz elkezdődött a mondénok, s az Akadémia tanulóinak is a nyári szünet. A szünetemet Aleckel együtt a New York-i intézetben töltöttük, a szüleink pedig Idrisben maradtak. Sara hazament Barcelonába, Noora és Daniel pedig Londonba. Megbeszéltük, hogy majd pár hét erejéig meglátogatnak minket itt New Yorkban. S hát Gabrielről és Jace-ről semmit sem tudok, főleg nem az utóbbi személyről. A szőkeséggel szakítottam, miután megtudtam a kis titkát a fogadásról. Annyiról szólt ez, hogy Jace-nek megvolt adva egy időpont amíg felkellett szednie engem, majd elvenni a szüzességem. Nem tudom mi volt a nyeremény, de lehet jobb is, ha nem tudom.
Azóta már mindenki tud arról, hogy együtt voltunk és nem mellesleg a fogadásról is. Mikor a bátyámmal is közöltem a dolgokat egyből letámadta mind két fiút és ordibált velük nem is keveset, aztán neki ment Jace-nek. Daniel és Gabriel szedte le Alecet a szösziről, mielőtt az igazgatóiba kötöttek volna ki.
Az eltelt pár hónapba sikerült feldogoznom ezt az egészet, s túllépnem. Sara-ék végig mellettem voltak, vigasztaltaltak, amiért nagyon hálás voltam. De azért rosszul esett nekik, hogy nem avattam be őket hamarabb Jace-szel kapcsolatban.
¦6 HÓNAPPAL KORÁBBAN¦
– Hope! – hallottam meg a nevem, s felkaptam a fejem. Viszont a könnyfátyolon át csak Alec alakját véltem felfedezni. Nem válaszoltam, hanem csak a szememet törölgettem, hogy kitisztuljon a látásom.
– Mi a baj? Mi történt? – ölelt magához, mire mellkasába temetve a fejem próbáltam abbahagyni a sírást. Mikor nagyjából sikerült, elengedtem és rá emeltem a tekintetem. Vettem egy nagy lélegzetet, amit szaggatottan fújtam ki.
– Jace – nyögtem ki valahára, majd szememet újra eltelítették a könnyek.
– Mit csinált? – felelte idegesen, s állkapcsát befeszítette. Megdörzsöltem az arcomat, majd újból vettem egy mély lélegzetet. Elmeséltem neki mindent, azt hogy együtt voltunk, hogyan jöttünk össze, s hogy ezt mindvégig titokban tartottuk kivéve egy-két ember előtt. Aztán beszámoltam neki arról a beszélgetéstől, aminek azelőtt a szem és fültanúja voltam...