Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

16. Rész

Mint tegnap, most is az ébresztőmre keltem. Nagy nehezen feltornásztam magam ülő pozícióba, s nyújtózkodva néztem körbe. Már a két szobatársam is kezdett ébredezni. Miután sikerült kikászkálodnom az ágyból a szekrényemhez csoszogtam.
Kivettem az egyenruhám, aztán elsőként léptem be a fürdőbe. Felöltöztem, majd a tükörhöz lépve felhúztam egy réteg vörös rúzst az ajkamra.
A hajamat kifésültem, s hagytam a vállamra omlani.
Amint kiléptem a helységből Sara egyből el is foglalta azt.

Összepakoltam az aznapra szükséges dolgokat, majd helyet foglaltam az ágyamon és felhúztam a cipőmet. Azután, hogy a szőkeség is kibattyogot onnan, Noora foglalta el a fürdőt. Megvártuk míg ő is végez, s mikor ez megtörtént, felálltam, majd a hátamra kaptam a táskám. Megindultam az ajtó felé, ahol egy nem várt személlyel találtam szembe magam, miután kinyitottam azt.

– Hát te? – kérdeztem Danieltől, aki szintén meglepetten nézett rám.

– Ezt én is kérdezhetném – felelte zsebredugott kézzel.

– Ez a koli szobám – mutattam magam mögé. A fiú átnézett a vállam fölött és a szemével keresett valamit vagy inkább valakit.

– Azta, csoda történt! Daniel Midwinter egyszer az életben nem késett el valahonnan – lépett ki mellettem Noora. A fiú a lányra pillantott és elvigyorodott.

– Ti ismeritek egymást? – mutogattam közöttük zavartan.

– Már tíz éve legjobb barátok – mosolygott a vöröske. Amikor megérkeztem a kollégiumba nem volt ennyire életvidám és nyitott. Épp ellenkezőleg komor, elzárkózott volt. Olyan volt, mintha kicserélték volna, de lehet, hogy csak fel kellett oldódnia, mivel idegenek voltunk számára.

– Bizony, együtt nőttünk fel a londoni intézetben – vigyorgott a fiú is.

– Mehetünk? – lépett ki Sara is a szobából becsukva maga után a szobánk ajtaját, majd Danielre tévedt a tekintete, s összehúzta a szemöldökét. – Ő ki?

– Daniel Midwinter, Noora legjobb barátja és Hope padtársa rúnaismereti órán – mondta el egy szuszra, majd kezét nyújtotta, amit a szöszi el is fogadott.

– Sara Rosales, a két lány szobatársa és barátnője – mutatkozott be a lány a fiúhoz hasonlóan, majd kezet ráztak.

Ekkor a folyosón lévő órára tévedt a tekintetem, ami már 7:50-t mutatott.

– Ööö... Nem akarom megzavarni az ismerkedéseteket, de sietnünk kéne, mert kemény tíz percünk van beérni az Akadémiára az első óra kezdetéig – néztem rájuk.

Hirtelen mindannyian összenéztünk, majd futni kezdtünk a lépcső felé...