Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

39. Rész

– Hát, de azt mondtad, hogy utálod, és hogy nem tetszik neked – szólalt meg a fiú miután felfogta a hallottakat.

– Azért mondtam azt, mert eddig így is gondoltam ezt, de már nem tudom, hogy mit érzek – temettem tenyerembe az arcom.

– Most figyelj rám – fogta meg gyengéden a csuklóm, mire én ráemeltem barna íriszem.

– Én azt tanácsolom neked, hogy kerüld el őt, amíg csak tudod, és gondold végig ezt az egészet, majd miután eldöntötted, hogy mit is érzel iránta akkor beszélj vele – mondta, miközben végig a szemembe nézett.

– Köszönöm – vontam ölelésbe a fiút, aki egy kis fázis késéssel, de viszonozta a gesztusomat. Azt hiszem egy legjobb fiú barátra tettem szert Daniel személyében.
Elengedtem a fiút, majd elmosolyodva ránéztem. – Na, de most inkább beszéljünk rólad.

– Rólam? – mutatott magára meglepődött arccal.

– Igen rólad – vigyorogtam.
– Még a vak is látja, hogy bejön neked Noora! – közöltem vele a tényt lelkesen, Dan arca pedig ijedtséget sugárzott.

– De ő ezt nem veszi észre – sóhajtva dőlt hátra a széken.

– Akkor mond el neki!

– Nem tehetem, azzal elrontanám a barátságunkat. Inkább maradok csak a barátja – felelte, miközben az előttünk táncoló tömeget pásztázta.

– Haliii! – húzta el az i betűt a felénk közeledő baba rózsaszín ruhájú Sara, mögötte pedig a fekete ruhában lévő Noora követte.

– Mi a helyzet? – huppant le mellém a szöszi, a vöröske viszont Dan mellé ült.

– Semmi különös – ráztam meg a fejem. Inkább őket nem avatom be az előbb történtekről, igaz, hogy a legjobb barátnőim, de úgyis tudom, hogy mi lenne a reakciójuk.

Még beszélgettünk, táncoltunk egy ideig, majd vissza is indultunk a koleszba, mivel már meguntuk a bulit meg én amúgy sem akartam össze futni egy bizonyos személlyel. A szobához felérve elköszöntünk Danieltől. Amint bementünk, felváltva foglaltuk el a fürdőt, hogy lemossuk a sminkünket, lefürödjünk.
Azután, hogy mindannyian végeztünk, a lámpát leoltva bedőltünk saját ágyunkba. Percek elteltével már lehetet hallani a lányok szuszuságát. Viszont én annál nehezebben tudtam elaludni, de körübelül fél óra forgolódás után engem is elnyomott az álom...